Azért adnék pár forintot, ha a csészealjak egyszer tényleg meglátogatnának bennünket. Már nagyon kellene, nem nekem, de a rajongóknak; annyian várják, annyian mesélnek róla: miért ne haverkodhatnának velük? Már csak a balhé kedvéért is, mert hogy nagy cirkusz lenne belőle. Egy ilyen kalamajka néhány részletét mutatja be a Kedvenc marslakóm című filmvígjáték (rendezte: Donald Petrie).
A marslakót (Christopher Lloyd), aki valamilyen műhiba folytán itt rekedt Földön, egy tévés srác (Jeff Daniels) találja meg, és némi huzavona után jó haverok lesznek. A huzavona persze abból adódik, hogy legyen-e belőle tévészenzáció vagy sem, ellopják-e az ötletet vagy sikerül kicselezni a szemét tévéseket... De győz a szerelem: a tévés srác barátnője (Daryl Hannah) segít bujtatni, álcázni, etetni az űrürgét. Egyébként itt láttam a komputeranimáció néhány pompás darabját. Az űrlény törékeny ugyanis, Jeff Daniels, a haver viszont nem elég óvatos, szóval előbb letörik a karja, aztán a lába, majd a feje - olyan, mint egy zombiszekvencia. Vagyis még egy gyerekfilmben sem lehet biztos az ember, hogy nem rémítik-e halálra kváziháborús képekkel. Igaz, mindez csak játék, de valahogy nem szeretek a szoba közepén egy beszélő fejet találni, amelyhez éppen nem tartozik test. Amúgy kitűnő trükk, pláne, amikor a fejet bedugják a szennyestartóba, a kar meg egy lány nyakát birizgálja, és a fej - több méter távolságból - tudja, mikor kap egyet a kezére a csajszitól.
Van itt hajsza is, mert valami állami űrlényelhárító brigád, plusz egy tikkes tudós nyomoz utánuk, üldözés, Hummel terepjárók, fémdetektorok dögivel - de hoppon maradnak, bár átmenetileg elkapják az űrlényt. Csakhogy míg a tudós DNS-vizsgálatokkal nagyképűsködik, a vendég lelécel, Okos Dr. pedig ég, mint a Reichstag. A bűnhődés jogos, mert neki csak a felfedezés volt a fontos, nem törődött az űrmanus lelkével, sőt kísérletei közben majdnem elpusztította a szerencsétlent: a történetbe némi tudománykritika is belefér. Vele szemben a marslakó az irigylésre méltó figura: akár egy porszívóból is képes molekuláris gyorsítót szerelni. Ja kérem, ezzel a földi fejjel nem lehet sokra menni. Néha ugyan bekap valamilyen dilibogyót - ahogy mi szoktuk -, de neki ez arra kell, hogy vészhelyzet esetén szörnnyé változzék, és rémissze üldözőit.
Nekem a történet vége tetszett a legjobban. Minden összejön, a manus elrepül a gépével, Jeff Daniels megkapja szerelmét - és akkor az űrlakó visszajön a Marsról: olyan jó itt a Földön, mondja, disszidálok. Na, ilyen is csak egy amerikai filmben fordulhat elő.
