Az új focifilm borzongatóan élethű - még akkor is, ha a főszereplő egy latin szappanoperasztár, aki nem tud és nem is akar elfogadhatóan focizni. Kritikusunk sportújságíró, ráadaásul a Loki csapatkapitányával ült be a moziba.
"Nagy a bankszámlátok, de kisfiúk vagytok" - mondja a Góóól! egyik futballistákra jellemző jelenetében a Newcastle United német edzője, Erik Dornhelm (Marcel Iures). Ritka, hogy egy sportfilmben ilyen és ehhez hasonlóan találó megjegyzések hangozzanak el, az pedig még ritkább, hogy a cselekmény, illetve annak bemutatása is ennyire közel álljon a valósághoz.
Welcome to Newscastle
A Góóól! sztorija egyszerű: a Mexikóból Los Angelesbe szökött kisfiú lehetőséget kap egy furcsa idegentől, hogy Angliába menjen, és megmutassa, tényleg tud futballozni. Szerencsére a nagy utazásra hamar sor kerül, így a hollywoodi filmekből túl jól ismert amerikai tucatvilágot időben felváltja az eredeti füstös newcastle-i légkör, és hősünk, Santiago Munez szokatlanabbnál szokatlanabb helyzetekbe kerülhet.
Minden eredeti és lenyűgöző, a pálya, a stadion, a légkör, de még a játékosok is, hiszen hamar feltűnik többek között a Premier League gólkirály Alan Shearer, több olyan társával, akik azóta igazából már elhagyták a klubot.
Munezzel nagyjából egyszerre érkezik a csapathoz viszont a típusfutballistát megtestesítő figura, Gavin Harris, aki akár egyedül is elvinné a filmet. Megformálója, Alessandro Nivola - már csak focistás hangzású neve miatt is - valójában labdarúgónak születhetett, csak valahol félresiklott a karrierje, ezért lett színész. Nagyszájúságával, melírozott hajával, gyerekességével az elszállt sztárjátékos prototípusát hozza: focizik, csajozik, playstationözik. Remekül egészíti őt ki pénzéhes, nagymenő menedzsere.
Eredeti az elfeledett játékosból lett elfeledett, ám éles szemű tehetségkutató, Glen Foy (Stephen Dillane), bár őt hallgatni érdemes igazán, annyira jól beszéli a newcastle-i dialektust. A barátnővel sincs gond, jó a tréner, elmegy a vezetőedző, a futballista-barát és a kiöregedőben lévő, gáncsoskodó csapattárs figurája is, ám sajnos a főszereplő közelít a pocsékhoz.
Szenved a színész
Nagy probléma, hogy a Munezt játszó dél-amerikai Kuno Becker - ilyen névvel is lehet sztár valaki -, a latin szappanoperák üdvöskéje, nem tud focizni. Erőtlen futásával hatvanéves öregemberre emlékeztet, 'rúgótechnikája' idétlenebb, mint egy kislányé: napokat, sőt heteket tréningezhettek rajta a produkció szakedzői, mégsem sikerült természetessé tenni benne a klasszikus lövő mozdulatot. Cseleinél legtöbbször csak két lábat látunk, milyen meglepő. Ráadásul túl jó fiú is. Rendre önhibáján kívül kerül bajba, ám szerencséje van, és valaki mindig megmenti. Arról, hogy nincs focista alkata, már szólni sem érdemes, de a film közben legalább szálkásodik egy kicsit. A bizonyítási vágy ugyan sugárzik belőle, de amit hangoztat, a játék öröme, egy pillanatra sem jelenik meg az arcán. Inkább szenved a sikerért, ami persze nem csoda, hiszen focizni nem tud.
Borzongatóan élethű
Kuno Becker képtelen viszont olyan rossz lenni, hogy elrontsa a filmet, amelyben felbukkan David Beckham is. Váratlanul kerül elénk, de a Spice Boy/világklaszis középpályás nem teljesíti rosszul élete első filmszerepét. Van négy mondata - Munezt dicséri leginkább -, egészen természetesen oldja meg a feladatát, jó lenne, ha tovább maradna. Ebben a jelenetben a Góóól! a legutóbb az Ocean's 12-ben látott sztárparádéba megy át, hiszen ráadásként besétál Zinedine Zidane és Raúl is.
Az eredeti helyszíneket, a valós és beállított meccspillanatok profi összedolgozását látva még a mellettünk ülő volt válogatott futballista, Sándor Tamás is elismerően borzongott. A szupersztárok feltűnésével együtt a Góóól remek képet ad az angliai futballimádatról, jó kis mozi.
