Winter's Bone - A hallgatás törvénye  (2010) 

Amikor Debra Granik filmje a mozikba került, már tudni lehetett, hogy főszereplője, Jennifer Lawrence lesz valaki. Nem mintha azt a gyönyörű színésznőt láttuk volna itt, akinek ma ismerjük, hanem egy szürke, jellegtelen kislányt, aki csak konokságával és becsületességével tűnik ki környezetéből. A közép-nyugati Ozark-hegység vidékén, Amerika egyik legelmaradottabb részén járunk, és itt él széthulló félben lévő családjával a tizenhét éves Ree. A drogdíler apja eltűnt, ő pedig egyedül kénytelen gondoskodni a súlyosan beteg anyjáról és a két kistestvéréről, és mivel apjuk nem jelent meg a tárgyalásán, az óvadék fejében lefoglalhatják a házukat, és az utcára kerülhetnek. Egy hete van a lánynak, hogy előkerítse az öreget, ám ezzel szembemegy a zárt közösség íratlan szabályaival. A szerep egy-egy Oscar- és Golden Globe jelölést, ismertséget és egy sor ajánlatot hozott a fiatal színésznőnek.

 
Napos oldal  (2012)

2012 Jennifer Lawrence éve volt, aki nagy ígéretból lett egycsapásra óriási sztár és a második legfiatalabb Oscar-díjas a főszereplőnő kategóriában – a rekordot az eddigi egyetlen süket-néma nyertes, Marlee Matlin tartja az Egy kisebb isten gyermekeiért -, az elismerést pedig természetesen a Napos oldal hozta, az első közös munka David O. Russellel, Bradley Cooperrel és Robert De Niro-val. Ő a nemrég megözvegyült Tiffany, aki különös barátságba keveredik a szomszédságban élő, a közelmúltban hosszabb időt elmegyógyintézetben töltő, és mindenét, a házát, az állását, a feleségét – elveszítő Pattel, akivel egy furcsa egyesség keretében beneveznek egy táncversenyre. A feketébe öltözött, túlságosan is szókimondó, sőt, manipulatív, mégis szerethető lány szerepe még a hozzá képest túlságosan sötét hajjal is remekül passzolt Lawrence-nek, akárcsak a közös játék Bradley Cooperrel, még úgy is, ha az abszolút főszereplő Cooper volt, de partnere messze lejátszotta őt.

Az éhezők viadala  (2012)

Suzanne Collins sikerkönyvének filmes feldolgozása remekül indult, volt egy hangulata, egy markáns világképe és egy remek szereplőgárdája, amely élén ott ragyogott Jennifer Lawrence, az egyszerre vagány és sérülékeny tinilány, akinek az a titkos tehetsége, hogy egy túlélőbajnok, és remekül bánik az íjjal, Ő tizenhat éves Katniss Everdeen – Lawrence azért kicsit több volt már ekkor -, aki a húga helyett jelentkezik önként a Viadalra, ami felér egy halálos ítélettel, és amit élőben közvetíti a tévé az egész birodalomban. Ha a lány győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembekerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel. Az első részben még volt kaland és pompa, izgalom és egy furcsa történelem – ekkor még nem tudhattuk, hogy a két folytatásra az egész elbutul és Katniss már csak arra lesz képes, hogy maga elé bámuljon és azt hajtogassa, hogy „Peeta, Peeta, Peeta!!!”.

Ház az utca végén  (2012)

A film ugyan előbb készült, mint Az éhezők viadala, de a stúdiónak és a producereknek volt annyi józan esze, hogy megvárják a várhatóan jóval sikeresebb film lecsengését, és azt, hogy a Jennifer Lawrence-ből igazi sztár legyen, amit ekkor már mindenki előre látott. A viszonylag egyszerű horrornak ugyanis nagyon jót tett egy húzónév, mert a már kissé kiöregedett Elisabeth Shue nem szerepeltek benne igazi sztárok. Shue alakította a nemrég elvált anyát, aki új életet akar kezdeni a tini lányával, Elissával, és hamarosan meg is találják álmaik házát az egyik előkelő kisvárosban. Néhány megdöbbentő eseményt követően megtudják, hogy a szomszédságukban, az utca végén álló házban évekkel ezelőtt szörnyű bűncselekmény történt. Egy lány megölte a szüleit, és utána eltűnt, az esetet csak a bátyja, Ryan élte túl. Elissa összebarátkozik a fiúval, ám kiderül, hogy a múlt árnyai kísértenek.Az egész pofonegyszerű, és a film erénye csakis a többnyire izzadt Jennifer jelenléte.

Amerikai botrány (2013)

Szögezzük le rögtön, hogy ez nem igazán Jennifer Lawrence filmje, ő kb. a hatodik a stáblistán, de így is fontos szerepe van. Ő a főhős, az eseményeket hol irányító, hol másokat manipuláló, hol manipulált Irving Rosenfeld (Christian Bale) volt felesége, Rosalyn, egy szép, de instabil, folyton figyelemre és megerősítésre vágyó asszony, akihez hősünk még mindig ragaszkodik, részben közösen nevelt fiuk miatt. Miközben Irving és új partnere, Sydney Prosser (Amy Adams) belekeveredik a nagypolitikába és a maffia ügyleteibe is, Rosalyn egy maffiózóval szűri össze a levet, ami újabb bonyodalmakhoz vezet. Jennifer Lawrence a neki jutó játékidőt tökéletesen használja ki, de nem akarja kisajátítani a szerepet, és ezért is kaphatott Golden Globe-díjat és Oscar-jelölést. A karaktert egyébként valós személyről mintázták, Cynthia Marie Weinbergről, a szélhámos Melvin Weinberg exnejéről.