Bármilyen furcsa, a vászon elbírja a szürkét minden árnyalatával együtt, az alkotók eléggé jól kerülnek el minden csapdát.
Igen, sokáig Szürke, Mr. Grey a gazdagok kietlen világában lakik, de szó sincs arról, hogy a vörös annyira kívánatos lenne. Egyáltalán nincs pornográffilm-színezete, a kidolgozás minősége az operatőri és rendezői munka abszolút professzionális, egy másodpercre sincs arról szó, hogy át kell vergődni az első negyed óra lelkizős részén, aztán jöhet a pucér élet.
Mintha éppen fordítva lenne, mintha a közönségbarát fenekelés és ostorozás csak kényszer volna, mármint a filmesek számára, próbáljuk meg ízlésesen megoldani, és legyen világos, hogy ezek a szexuális segédeszközök mind vadonatújak, senki sem szeret nálunk ilyesmivel foglalkozni.
Az egyik magyarázat a törvény, ha azt forgatnák le, amit E. L. James leírt, akkor a filmet nem lehetne széles körben forgalmazni.
A másik magyarázat a szereplőválogatás, Dakota Johnson igazán tehetséges, tökéletes biztonsággal pendlizik a penészvirág és a bájos diáklány között, a fiú meg helyes, de unalmas, cseppet sem úgy néz ki, mint aki azon töri a fejét, mekkora autóval honorálhatna valami jó kis nemi eltévelyedést. Bár tényleg ilyen világban élnénk.
