Budapest II. kerületében, a Rózsadomb alján, a Millenáris mögött található Marczibányi tér ma leginkább a művelődési központjáról ismert. A 1972-es megnyitása óta töretlen népszerűséggel bíró Marczibányi Téri Művelődési Központ napjainkban is a kerületi kultúraszervezés egyik zászlóshajója. Programkínálatát koncertek, táncházak, színházi előadások, különféle tanfolyamok és klubfoglalkozások színesítik.

De ki is volt Marczibányi István? Fürdő- és kórházalapító, aki a betegek és elesettek gyámolítójaként világéletében nagy hangsúlyt fektetett a segítésnyújtásra. 1803 körül megvásárolta a Lauswiese (Tetvesrét) nevet viselő területet, majd megkezdte a tisztás beépítését, hogy a budai ifjúság számára „játszás és tornászás” céljára végrendeletileg odaadományozza. Az 1810-es halálát követően Marczibányi rétnek, később térnek keresztelt területen épült fel 1972-ben a jelenlegi Marczibányi Téri Művelődési Központ, amely őrizve az alapító-névadó szellemiségét ma már nemcsak a II. kerület, hanem a főváros egyik megkerülhetetlen kulturális intézményévé vált.

A röviden csak „Marczinak” becézett ifjúsági ház megnyitását követően hamar valódi fogalommá vált. A zene tört magának viharos gyorsasággal utat: Cseh Tamás, Interbrass, Bojtorján, Benkó Dixieland Band, Kolinda, Kaláka – csak néhány név a rendszeren visszatérő zenészek és zenekarok közül. A ’80-as években itt indult be B. Tóth László Poptarisznya műsorának „élő melléklete”, amelynek keretében havonta lehetett ismert zenészekkel találkozni, új lemezeket hallgatni és dedikáltatni. Ugyanebben az időben működött a Lord-klub is, amelynek keretében a szombathelyi banda és a hard-rock rajongói cserélhettek eszmét. Dolák-Saly Róbert a blues- és country-barátok számára tartott foglalkozásokat, az indiai zeneklubban pedig a Calcutta Trió muzsikált.

A korabeli kimutatások szerint a nyitás óta látogatható dzsesszklub iránt háromszáznál is többen érdeklődtek. Dés László több alkalommal is elmesélte ehhez fűződő élményét: a kezdetek kezdetén, amikor éppen erre sétált, kígyózó sort látott – olyat, amihez foghatót azelőtt csak ritkán lehetett. Kiderült: mindenki azért áll sorba, hogy jegyet váltsanak az előadásra. Itt játszott minden vasárnap a Másik János vezette Interbrass, Deseő Csaba pedig rendszeresen tartott dzsessztörténeti előadásokat. A közönség a Syriust, a Vízöntőt, a Bojtorjánt, a Benkó Dixieland Bandet, a Kolindát és Tolcsvay-Trió is hallhatta a Marczibányi téren, de nagy visszatérőnek számított a Kaláka (akik a mai napig havi rendszerességgel lépnek fel, sőt, az újonnan átadott játszótér is az ő nevüket viseli), és Cseh Tamásnak is időről időre voltak itt előadóestjei. Egy időben a Muzsikás tartott táncházakat, a keddi discón pedig Bezeg László pörgette a korongokat. 1980-ban aztán a Dimenzió – Másik János újabb formációja – lett a dzsesszklubok rezidense.

De a Marczibányi Téri Művelődési Központ nemcsak a zenéért, hanem a színházért rajongók kedvére is tett az elmúlt öt évtizedben. Egyik funkciója szerint befogadó színházként üzemel: jelenleg itt látható például Dennis Kelly megrázó drámája, az Árvák, Lengyel Tamás önálló estje, az apaságról megkapó humorral mesélő Kitolás, Oláh Ibolya Női postája, a Stefanovics Angélával új formációt öltött L’art pour l’art, de a Román Sándor Entertainment is visszatérő vendégnek számít. Földessy Margit tanodája közel négy évtizede működik, a Szindra Társulat bemutatóinak hosszú ideje ad otthont a Marczi (most éppen A padlásnak és a Szentivánéji álomnak). Afféle Noé bárkája ez a hely, ahol mindenki megtalálhatja a neki megfelelő szórakozást, kikapcsolódást. Talán ennél is fontosabb, hogy ezzel együtt az intézmény segítőkezet is nyújt: hol a függetleneknek, hol az egyetemistáknak (a tavalyi évadban itt láthattuk a Freeszfe vizsgaelőadásait), de itt próbál a Soharóza, a Bélaműhely és a Jazzajosok is itt tanyáznak. Mindezen túl a Marczi mindig is kiemelt alapfeladatának tekintette a gyermek- és ifjúsági korosztály színházi nevelését. Megkérdőjelezhetetlen érdemük és vitathatatlan szerepük van abban, hogy Magyarországon létezik a színházi nevelés. Megalakulásuk óta támogatják az első hazai színházi nevelési csoport, a Kerekasztal Társulás működését. A Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozónak köszönhetően az általános iskolás korú színjátszó csoportok is több alkalommal bemutatkozhattak. Ez jóval többről szólt egy egyszerű színházi találkozónál: a produkciókat komoly szakmai zsűri értékelte, a legjobbak pedig esélyt kaptak a további bemutatkozásra, előadásaik utaztatására is. De nem mehetünk el szó nélkül a kétévente megrendezésre kerülő Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle mellett sem, amelyre az ország minden részéről érkeztek produkciók. A fesztiválra – korosztályi és műfaji megkötés nélkül – igényes, formanyelvi gazdagságot tükröző, utaztatható, kis technikai igényű, kamara körülmények között is játszható darabokat vártak, beleértve az úgy nevezett csecsemőszínházi, a tantermi és beavató színházi, továbbá a színházi nevelési előadásokat is.

Talán ennyi is elég lenne ahhoz, hogy a Marczira valóban a kultúra fellegváraként tekinthessünk, de minimum egy többszáz oldalas kötetre lenne szükségünk ahhoz, hogy a maga részletességével mutathassuk be, mennyire sokrétű a tevékenységük. Az intézmény például már akkor számítástechnikai tanfolyamot indított, amikor az átlagember még nem is látott számítógépet, és létrehozták a kerület azóta elkallódott helytörténeti gyűjteményét is. A Marczibányi téri Ifjúsági Háznak volt amatőr filmstúdiója és fotólaborja is, itt működött a Bartók Színház irodalmi színpada, a tinédzserek képző- és iparművészeti klubot, magnós kört és nyelvi táborokat is választhattak a bőséges programkínálatból. Igen közkedveltek voltak a barkács- és repülőmodellező szakkörök, aki pedig a szocializmus tanításaiban vágyott elmélyülni, azt kisdobos- és úttörő örsvezetőképző várta. Egy idő után, annyian tódultak ide, hogy a szervezőknek jószerivel le kellett mondaniuk a könnyűzenés programokról, mert az azokra jegyet váltók egyszerűen nem fértek be a házba. 1976-ban például azért kapott bírálatot a vezetés, mert az íróasztalnál meghatározott bevétel dupláját termelte a hely.
2012. július 31-én a Marczibányi Téri Művelődési Központ – a Klebelsberg Kultúrkúriával egyetemben – megszűnt önálló gazdálkodó intézménynek lenni, a feladatok ellátására létrejött az önkormányzati tulajdonú II. Kerületi Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft. Az új intézmény már nemcsak a fenti két intézményt, hanem az idén hatvanadik születésnapját ünneplő Berczik Sára Budai Táncklubot és a Vízivárosi Galériát is magában foglalja.

A Marczibányi Téri Művelődési Központ 1972-es megnyitása óta küldetése, hogy gyerekeknek, felnőtteknek és időseknek egyaránt tartalmas, színes és élményekkel teli időtöltést kínáljon. A Marczi igazi fogalom Budapesten, egy olyan hely, ami mindig megújul, mindig irányt mutat és mindig befogad. A jeles évforduló alkalmából december 10-én nagyszabású gálán ünnepelhettek együtt az intézménnyel. Az est emléket állít a múltnak, üdvözli a jelent és indítja a jövőt, az elkövetkező 50 évet. Egy igazi közösségi eseményre készül a ház, melyre mindenkit szeretettel várnak.