A magyar bor jövője többek között attól is függ, hogy tudunk-e a nagyvilág számára is azonnal felismerhető, egyedi karaktert találni a borainkhoz. Íme néhány kultikus magyar szőlőfajta, amelyek kiváló borokat adhatnak, és ott lapulhat bennük a jövő. Segítségül egy ma is alapműnek számító klasszikus könyvecske szolgál, amely rengeteg szőlőfajtát taglal, a borkedvelők legnagyobb örömére.
[img id=417262 instance=1 align=left img]Amikor pár éve egy francia televíziós műsor látogatott Magyarországra, a stábbal érkező borszakértő hölgy elsősorban a hungarikumokra, az ősi magyar szőlőfajtákra és borokra volt kíváncsi, a hagyományos technikával dolgozó kézműves pincészeteket kereste fel.
Nem kérdés, hogy erre (is) kellene építenünk a jövő borkultúráját – hiszen cabernet sauvignon, merlot és chardonnay a világban mindenütt bőven terem, de az alábbi magyar szőlő- és borfajták csak nálunk őshonosak.
Kéknyelű
Bár a legújabb kutatások szerint itáliai származású, azért a Kéknyelű igenis ősi magyar fajta. Nevét különös színű, lilás-kékes-vöröses levélnyeléről kapta.
De nem csak emiatt érdekes. Kifejezetten a Balaton-felvidéken, elsősorban a Badacsony lankáin terem, és imitt-amott Etyek-Budán, a Kiskunságban valamint Zalában is felbukkan.
Ám csak abban az esetben hajlandó gyümölcsöt adni, ha a Budai Zöld (vagy a Szlanka) nevű fajtát közvetlenül a tőkéi mellé telepítik – tudniillik ez porozza be. Ha ez még nem elég: kényes fajta és sok munkával jár, ha kiváló bort akarunk készíteni belőle.
Ha viszont sikerül – hihetetlenül egyedi borral ismerkedhetünk meg, amelynek a hosszú érlelés is jót tesz. A kéknyelű saját termőhelyének emblematikus lakója – kóstoljuk meg.
Furmint
Története régi keletű: az évszázadok óta világhírű tokaji aszú gerincét is ő adja. Tokajon kívül leginkább a Somló-hegyen és a Balaton-felvidéken terem, de másutt is kísérleteznek vele. Többen azt vallják – ez lehetne a nemzetközileg is felfuttatható magyar sztárfajta.
A tokaji édesborok mellett már jó ideje uralja a száraz terepet is, elképesztően tartalmas, egyszerre ásványos és gyümölcsös fehérbort szűrnek belőle. Ma már fogalommá váltak a somlói és tokaji száraz furmintok, amelyek termőhelyenként egyediek: a teljesség igénye nélkül Somlóról Györgykovács Imre, Takács Lajos vagy a Kreinbacher Birtok, Tokajról Szepsy furmintja simán felveszi a versenyt bármely uralkodó nemzetközi fehérborral.
Kadarka
Régi hírnevét most kezdik feltámasztani, száz éve még a vörösborok egyik húzófajtája volt, aztán valahogy az elmúlt fél évszázadban kiveszett.
Leginkább Szekszárd, Eger és Villány a hazája, a klasszikus bikavérekből nem volna szabad kifelejteni soha. Szelíden kell bánni vele és meghálálja a törődést, koncentrált vörös készíthető belőle.
Megtalálható még Erdélyben is, Balla Géza ménesi pincéjéből érdemes kóstolni, és Ő az a kékszőlő, amelyből a hagyomány szerint vörös aszút is készítenek.
[img id=418510 instance=1 align=left img]Juhfark
„A nászéjszakák bora”- ha ebből iszol, biztosan fiút nemzel, tartja egy régi legenda. Valójában kényes, de kegyetlenül izgalmas fajta, amely nevét fürtformájáról kapta.
Somló az otthona, de a Balaton körül is gyakran találkozunk vele. Markáns bor készül belőle, ha belekortyolunk, mintha vulkáni kövekbe harapnánk, de az ásványos jegyekkel együtt a gyümölcs is robban a szánkban.
Pár évet érdemes érlelni – a friss juhfark nem mutatja meg az igazi arcát, de az idősebb lehengerel. Mindenképpen somlói pincészeteknél érdemes megkóstolni, különösen ajánlott a Kreinbacher Birtok, a Csordás-Fodor Borház, vagy a Tornai Pincészet.
Csókaszőlő
Egy rég elfeledett ősmagyar fajta, még a filoxéra előtti időkből, amely sötét, szinte fekete fürtjeiről kapta nevét, és amelyet sok más egyéb réges-régi szőlőféleség mellett a Velencei-tó környékén dolgozó mágus, Szentesi József élesztett újra.
Titokzatos anyag: keveset tudunk róla. Aki már kóstolta, arról számolt be, hogy hihetetlenül szép borra képes, amely leginkább a cabernet franc és a kékfrankos világára emlékeztet. Szerencsére a rejtelmes szőlővesszők több más vidékre is eljutottak, így már Villányban is készítenek csókaszőlőből bort, például a Vylyan pincészet jóvoltából.
Bikavér
Nem hagyhatjuk ki a hungarikumok közül, hiszen rászorul a marketingre.
Valójában francia típusú cuveé, válogatott kékszőlők házasításából, amely alig egy évszázaddal ezelőtt még jó hírnévnek örvendett, de a szocializmus évtizedeiben szovjet exportcikk, hitvány tömegtermék vált belőle.
A bikavér így a savanyú lötty szinonimája lett a lakosság körében, holott ha kellő figyelemmel és törődéssel készítik, csúcsborokat ad. Szerencsére az elmúlt két évtized és néhány remek borász lassan tisztára mossa a nevét.
Elég megkóstolni az egri Tóth István bikavéreit vagy Lőrincz György St.Andrea Áldás Bikavérét, döbbenetes élményben lehet részünk. Eger mellett Szekszárd is a borfajta hazája.
