Nem kimondottan hálás feladat a legjobb film és a legjobb rendezés Oscar-díját egyaránt besöprő A bombák földjén után rövid időn belül újabb Irak-filmmel előrukkolni. Ám a Paul Greengrass rendezőt is magába foglaló népes produceri csapat nem hátrált meg a kihívás elől.
Búcsú a fegyverektől
A Rajiv Chandrasekaran könyvén alapuló, Brian Helgeland (Szigorúan bizalmas, Összeesküvés-elmélet, Titokzatos folyó) által írt forgatókönyv 2003-ban játszódik, Irak amerikai megszállása idején. Roy Miller (Matt Damon) tiszthelyettes és osztaga tömegpusztító fegyvereket keresnek az informátorok által megadott rejtekhelyeken, végül azonban soha nem találnak semmit. Millernek gyanús lesz a sok hiábavaló nyom, ami megkérdőjelezi nemcsak az információk hitelességét, de az egész háború megalapozottságát is.
A bagdadi infó-tolvaj
Egy CIA-s vén rókával, Martin Brown-nal (Brendan Gleeson) szövetkezik, hogy kiderítse az igazságot, de segítségére van Freddy, a bagdadi informátor és tolmács (Khalid Abdalla), valamint Lawrie Dayne (Amy Ryan) újságírónő is. A Pentagon nagyhatalmú embere, Clark Poundstone (Greg Kinnear) azonban a jelek szerint nem örül Miller magánakciójának. Fokozatosan választ kapunk a kérdésekre is: Miért keresztezik Miller útját saját bajtársai? Sikerül-e elkapni Szaddam tábornokát, Al Rawi-t? És ki a titokzatos Magellán, aki a tömegpusztító fegyverekről informálta az amerikai kormányt?
Műfaji eklektika
Paul Greengrass (A Bourne-csapda, A Bourne-ultimátum, Az United 93-as) rendező ezúttal egy politikai thrillerbe oltott háborús akciófilmmel kedveskedett nekünk. A Bourne-filmekben már bevált Matt Damon ezúttal is jó választásnak bizonyult, épp annyira illenek hozzá a Jason Bourne- és Roy Miller-féle keményfiúk, mint a Tom Ripley- és Mark Whitacre-féle pszichopata okostojások. Korrekt partnere Brendan Gleeson és Greg Kinnear is, aki korábban már Matt sziámi ikerpárját is eljátszotta. A legjobb alakítás díját azonban Khalid Abdalla érdemli az iráni háborúban lábát vesztett, hazájáért aggódó veterán szerepében.
Amerika, a világ megmentője
A film üzenete, miszerint az iraki tömegpusztító fegyverekről kreált vádak csupán ürügyként szolgáltak az ország leigázására, kellemetlen perceket okozhat a küldetéstudattal bíró amerikai polgároknak. A baj csak az, hogy a felvetés kissé elkésett, a téma mostanra a lerágott csont kategóriába került. Azt is a film rovására írhatjuk, hogy alkotói nem döntötték el: az igazság mellett törnek lándzsát, vagy inkább szórakoztató fikciót készítenek. Mostanra Greengrass védjegyéből, az imbolygó-ugráló kézikamerázásból is megártott a sok. A rendező célja az akciójelenetek ilyetén fényképezésével bizonyára a realisztikus szemléltetés és a néző intenzívebb bevonása volt, ez a technika azonban a sötét utcákon, szűk sikátorokban, és amúgy is zűrzavaros összecsapásoknál inkább zavarólag hat. Pedig az operatőrt, Barry Ackroydot A bombák földjén-ben nyújtott teljesítményéért Oscar-díjra jelölték, szóval nem az ő képességeivel van gond.
Summa
A fentiek ellenére a Zöld zóna egyszer nézhető és élvezhető akciófilm, kár, hogy a befejezés annyira közhelyesre sikerült. Az pedig, ahogy az exkluzivitásért a fél karját is odaadó oknyomozó újságírónő mosolyog, amikor megtudja, hogy Miller rajta kívül még számos más médiumnak is elküldte leleplező jelentését - nos, az nemcsak életszerűtlen, hanem egyenesen hamis.
Kinek ajánljuk?
- Aki Matt Damon tökösgyerek-énjét preferálja a többihez képest.
- Akit elkedvetlenített, hogy A bombák földjén jórészt nélkülözte a sztorit.
- Akinek nem fájdul meg a feje az ugráló és szemcsés kézikamerás képektől.
Kinek nem?
- Aki szerint A bombák földje után ugyanannyira nem érdemes iraki témájú filmet csinálni, mint az Avatar után kétdimenziós kaland-fantasy-t.
- Aki szerint az lett volna karakán dolog, ha az alkotók még a Bush-adminisztráció idején jönnek elő a farbával.
- Aki számára már az Ideglelés - The Blair Witch Project nézése közben is több feszültséget okozott a kézikamerázás, mint a történet izgalmai.
6,5/10
