Marlon Brando, Robert De Niro, Edward Norton és Angela Bassett egy filmben. Gyanúsan nagy nevek együtt, ebből semmi jó nem sülhet ki. Ne aggódjon senki, nem is sül, legfeljebb egy közepesen gyenge akciófilm egy kivénhedt kasszafúró aranyérpanaszairól.
Történet: Nick Wells, a Montrealban élő nívódíjas betörő letelepülni készül: csendben törlesztgeti jazzklubját, barátnőjének raviollit főz, egyszóval révbe ért. Váratlanul képbe lép azonban Max, a montreali alvilág pénztárosa, régi haversrác, aki felkéri őt egy utolsó akcióra, sőt egy fiatal kasszafúrótanoncot is mellé rendel. Nick önnyugdíja borulni látszik, sőt még kollégái sem riadnak vissza attól, hogy csúnyán átverjék...
Két lejárt szavatosságú bűnöző ül egy asztalnál. Az egyikük, a rongyoltabb homlokú azt mondja a másiknak: "De szarul nézel ki, öregem. Jól vagy?" A másik válaszképp nyammog valamit.
A jelenetet csak azért ragadtam ki hasonlóan nívós és izgalmas környezetéből, mert aki kérdez: Marlon Brando (Keresztapa I.), aki pedig válaszol: Robert De Niro (Keresztapa II.). A filmtörténeti érdekességnél többre azonban nem futja sem a rendezőtől (Frank Oz), sem a színészektől. Az agyonsminkelt és széthízott Brandoról folyton a kifehérített popkirály jutott eszembe (akinek legutóbbi klipjében meg is jelenik egy rövid gag erejéig), De Niro pedig csak egy újabb rutinmunkát hajtott végre, a Roninhoz hasonlót.
Az egyetlen értékelhető alakítást Edward Norton (Fight Club, Amerikai história X, Pókerarcok) nyújtja, akinek ismét két (+fél) személyiséget - a fiatal profit és egy álcaként haszált szellemi fogyatékost - kell bemutatnia, ám ezúttal mindkettőről tudomása is van. A két belassult színészpápa mellett kifejezetten hatásosak a belépői.
Norton mellett Angela Bassett csábos mosolya és a Nick klubjában lebegő jazz bírhatja egyáltalán bentmaradásra a nézőket, ám nyomott őszi estéken mindez még 120 percre sem nyújt maradéktalan kikapcsolódást. Sajnos, hogy.
