A huszonegyedik James Bond-film végre meghozta a 007-es ügynök genezisét is. Közel ötven évvel Ian Fleming regényhősének első vászonra lépése után megtudjuk, honnan indult a mozitörténet emblematikus figurája. A sötét múltból. Fekete-fehér képek villantják fel a Casino Royale elején, amint Bond a cseh fővárosban likvidál két ellenséges ügynököt. Nem könnyed eleganciával, hanem az újkemény amerikai filmek brutalitásával. A belépő megadja Martin Campbell rendezésének alaphangját, és egyúttal bizonytalanságban is hagyja a nézőt. Gondolhatjuk, hogy ez a James Bond pályafutása kezdetén még nem az a James Bond, aki egy-egy ökölcsata után megigazítja remekbe szabott szmokingját, hosszú út áll előtte, s ezt a folyamatot ábrázolja majd a Casino Royale. De vélhetjük azt is, hogy őfelsége szupertitkos ügynöke már nem az, akit eddig megismertünk, s inkább hasonlít napjaink vérgőzös akcióhőseire, mint egykori önmagára. Az egymásnak ellentmondó értelmezési lehetőségek nem erősítik, hanem kioltják egymást. Nem segít a dilemma feloldásában az új főszereplő, Daniel Craig kiválasztása és játéka sem.
A sok helyszínen játszódó történet a normális, körülbelül másfél órás filmidőben logikusan halad a néző által elképzelt végkifejlet felé. Bond a prágai küldetés teljesítése után megkapja a szupertitkos minősítést. Immár 007-es ügynökként első útja Ugandába vezet, ahol egy terroristát kell elfognia. Félsikert arat, hiszen a célszeméllyel együtt felrobbant egy egész nagykövetséget is. A látványt, az akcióvezetést és izgalmakat tekintve ez az afrikai jelenetsor a film csúcspontja. (Tériszonyban szenvedő nézőknek nem ajánljuk.) A következő epizódok oldják a feszültséget, egy-egy ötlettel tartják ébren a figyelmet, s követhető dramaturgiával vezetnek el az újabb nagyjelenetig. Megfordulunk Madagaszkáron, a Bahamákon, majd Miamiban, és megtudjuk, hogy a fő ellenség Le Chiffre, aki - neve után talán nem mindenki számára nyilvánvalóan - albán származású matematikus-, sakk- és pókerzseni. És nem mellesleg a nemzetközi terroristahálózat pénztárosa. A gonosz kinézetű Le Chiffre - Bond hatékony közreműködésével - több mint százmilliót veszít a tőzsdén, s ezt a tranzakciót a befektetői csoport nem nézi jó szemmel. A pénz gyors visszaszerzésének egyetlen lehetősége a kártya. Montenegróban zártkörű pókerversenyt rendeznek - a pontos helyszínre a film címe utal -, a beugró tízmillió dollár. Az angol titkosszolgálat finanszírozza James Bond részvételét is. A háromnapos küzdelem, melynek izgalmai nem érik el a tévécsatornák által közvetített pókerversenyek feszültségét, a néző által várt eredménnyel zárul. De sajnos a film még nem fejeződik be...
A Casino Royale utolsó, soha véget nem érő félórája a főhős és a néző számára is felér egy rémálommal. James Bondnak azért, mert elveszti a nyereményt, a százmilliót érő aktatáska kézről kézre vándorol, mint a gyerekjátékban a gyűrű, a néző pedig ízléstelen vagy éppen elkoptatott jeleneteket kénytelen végigülni. Aztán egyszer csak föltűnik a stáblista.
A film - előzetes - szenzációja az új főszereplő, Daniel Craig. A brit színész, Sean Connery mellett, vélhetően a legiskolázottabb az ügynök eddigi megformálói közül. Ebből a mesterségbeli tudásból most keveset látunk, a külső megjelenés pedig a hölgynézők között lehet vita tárgya. Feltűnő viszont, hogy milyen ösztönös ellenszenv alakult Craig és az új Bond-lány, Eva Green között. Nem a szerelmi jelenetek miatt lett korhatáros a film, hiszen ilyen művi, unott, alibi csókolózást már a családi csatornákon sem látunk. De azon elgondolkodunk, hogyan kerültek be a csehek a film létrehozói közé, miként tudják menedzselni Prágát, miközben mi Budapestet legfeljebb lerobbant Párizsként tudjuk eladni.
