Nézegetem a Millió Dolláros Bébit, az Elcserélt életeket, most meg a Gran Torinot. És jók. Ülök a moziban és az ezermilliószor elcsépelt mondat igaz lesz rám: átjön a messzidzs.
Az előzetes információk alapján nem vártam sokat: egy fickó olyan környéken lakik, ahol már csak ő az egyetlen nem bevándorló. Csupa keleti, fekete meg mexikói ember lakja a környéket, a közvetlen szomszédjait is beleértve. Nem szereti őket, sőt. Az undort úgy jeleníti meg az arcán Eastwood (mert hogy megint ő játssza a főszereplőt is), hogy egyszerre nevetek rajta meg elhiszem, hogy tényleg ezt érzi. Kb. mint valami kisvárosban az öregemberek háta mögött, úgy somolygok. Azt hiszem, ez volt a cél.
Talán páran még emlékeznek a pár évvel ezelőtt Oscar-díjat nyert Barbárok a kapuk előtt-re. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, hogy miről szól, akkor azt mondhatjuk, hogy egy idős ember méltó haláláról. Ugyanúgy, mint a Gran Torino. Az európai film volt, ez amerikai. A két filmet megnézve tökéletesen kirajzolódik a különbség az európainak és az amerikainak mondott filmművészet/filmkészítés között, és mind a kettő mestermű a maga műfajában.
A Gran Torinot nem kell ragozni, jó film, érdemes megnézni. Kis faji ellentét, gyűlölködés, nehéz élet, öregemberes cinizmussal szemlélve.
9/10 pont
