Érdemes tisztában lenni vele, hogy a film az azonos címmel futó színpadi musical alapján készült musical. Így azzal is, hogy a szereplők bizonyos időközönként rendre dalra fakadnak - igen, Pierce Brosnan is! Még az a szerencse, hogy ABBA slágerekre. Igaz, ami igaz, utóbbira táncra perdülni jobb, mint a légkondicionált mozi termében ülve hallgatni.
Történet
A huszadik életévét betöltő Sophie-t (Amanda Seyfried) apa nélkül, egy vadregényes görög szigeten neveli vagány édesanyja Donna (Meryl Streep), aki épp húsz éve egy nyáron három férfival is romantikázott egyszerre. Ha nem vetette volna forró élményeit annak idején papírra, lánya sem találhatta volna meg lehetséges édesapjai nevét, és nem hívhatta volna el mindhármat az esküvőjére, hogy megpróbálja felfedni a családi titkot. De így történt.
ABBA-buli
A színészekre egy rossz szavunk nem lehet, azon kívül, hogy idétlen szerepeket játszanak, amiről csak annyiban tehetnek, hogy elfogadták a felkérést. De ki nem bohóckodna szívesen egy majd kétórás ereszd-el-a-hajam ABBA-buliban, még ha hosszas, sivítós jelenetekkel kell is felvezetnie a táncot?! Ha Meryl Streep benne volt, és Pierce Brosnan is beadta egyenes Bond-derekát majd pont Colin Firth nem, aki ismét elfintoroghatja a mindig hálás Mr. Darcy-t. Sztárok és kevésbé sztárok (a Donna barátnőit alakító Julie Walters és Christine Baranski) derekasan kitesznek magukért prózában éppúgy, mint dalban. Nem, nem rajtuk múlik, hogy mégsem kerekedik fergeteg vígjáték Phyllida Lloyd brit rendező kísérletéből.
Hol a bonyodalom?
Valójában a konfliktus az, ami nagyon hiányzik a sztoriból. Mert mit látunk? Három, először egymásnak idegen - kvázi rivális - pasas érkezik a szigetre, hogy azután végig a legnagyobb egyetértésben asszisztáljanak anya, lánya, és barátnőik sikongatásához, amíg mindenki szépen egymás nyakába nem borul - egy-egy ABBA számra.
Hol a művészet?
Azt gondolnánk a művész igazi kihívása egy ilyenféle eklektikus (diszkózene - filmvígjáték - musical) darabban, hogy milyen találóan tudja beilleszteni a híres ABBA számokat a történetbe, valamint fel tudja-e dobni kreatív mini-klipekkel a vizuális élményt. Hogy ez végül nem mutat túl egy tisztességgel legyártott színes hollywoodi vígjátékon - melyben a legesztétikusabb ötlet a főszereplők szőkesége a tengerkék görög miliőhöz -, annak kifejezetten a lapos forgatókönyv az oka, melyet a jópofi tánci-táncik csak elnyújtanak.
A legnagyobb művészet maguknak, a daloknak magyarra fordítása volt, melyet igen élvezetes rímekkel oldott meg a fordító Speier Dávid.
Hol az öröm?
És vissza a színészekhez: a néző öröme Meryl Streep-ék öröme, hogy kitombolhatják magukat. Mert süt a vászonról, hogy jó nekik, élvezik, hogy szép az élet. Ezért járna a végén koncertfilmmé avanzsáló előadásnak a taps, ha 'neadjisten' az ABBA rajongó nézők tetszésüket akarnák kifejezni a mozi teremben. No, nem a filmnek.
Kinek ajánljuk?
- azoknak, akiknek rossz a kedvük
- barátnőknek, akiknek akad szabad két órájuk együtt lötyögni
Kinek nem?
- azoknak, akik ki nem állhatják a musical műfaját
- azoknak, akik komolyságra vágynak
