20 évvel ezelőtt került mozikba a film, amely azonnal A-kategóriás rendezőt csinált Christopher Nolanből. Csavaros dramaturgiájával a Memento mindenkit lenyűgözött, annyira újszerű és egyedi volt, hogy még csak hasonlítani sem lehetett máshoz. A bemutatója után viszont születtek olyan filmek, amelyek nem biztos, hogy elkészültek volna a Memento világraszóló sikere nélkül. A közös ezekben a történetekben, hogy többnyire egy-egy magának való főhőst követünk, akinek lapul valamilyen elfojtott trauma vagy titok a múltjában, a fináléban pedig menetrendszerűen érkezik egy nagy csavar. Lássuk ennek a „műfajnak” a legjobbjait!

Oldboy (2003)

A koreai Park Chan-wook klasszikusában is egy olyan férfi a főszereplő, akinek fogalma sincs, hogy mi történik vele. Azt persze tudja Oh Dae-soo, hogy hol töltötte az elmúlt 15 évet: egy privát cellában, de fogalma sincs arról, ki és miért zárta be. Odabent egyetlen kapcsolata a külvilággal egy televízió volt, így szerzett tudomást róla, hogy feleségét megölték és a rendőrség őt gyanúsítja. Amikor másfél évtizeddel később mindenféle magyarázat nélkül kiszabadul, megpróbálja kinyomozni, hogy ki és miért tette tönkre az életét. Az út végén pedig egy döbbenetes felismerés várja.

A gépész (2004) 

Brad Anderson filmjének főszerepét Nolan egyik kedvenc színésze, Christian Bale alakítja, aki a sötét hangulatú thriller kedvéért csontsoványra fogyott le. Karaktere, Trevor Reznik álmatlansága szenved, egy éve nem aludt már rendesen, ez azonban nem szokványos inszomnia, hiszen folyamatos ébrenléte nem más, mint szakadatlan rémálmok sora, melyekben megdöbbentő paranoiák, bűnök, szorongások kísértik. Éjszakáit vagy a repülőtéri kávézóban tölti Marie-val, a felszolgálólánnyal, vagy egy prostituáltnál, Stevie-nél, akinek ő a legrendszeresebb kuncsaftja. Valóság és rémálom szép lassan egybecsúszik, a férfi pedig, hasonlóan a Mementó főszereplőjéhez, egyre kevésbé tudja eldönteni, hogy mi történik vele. Összeesküvés áldozata lett vagy az egész csak meggyötört elméjének képzelgése?

A fiók (2005) 

John Maybury filmje méltatlanul tűnt el a süllyesztőben, pedig nemcsak az izgalmas alaphelyzete, de a kiváló színészek miatt is megérdemel egy esélyt.

Adrien Brody egy Jack Staks nevű veteránt alakít, aki 1992-ben amnéziás állapotban tér vissza Irakból és hamarosan rendőrgyilkosság vádjával elmegyógyintézetbe zárják. Egy különös orvos, dr. Becker (Kris Kristofferson) kísérleti gyógyszerek felhasználásával ijesztő kezelésnek veti alá. Az eljárás 15 évvel későbbre, egy jövőbeli hallucinációs utazásra küldi Jacket, ahol kétkedve kell szembesülnie egy olyan jövővel, amelyben ő már nem játszik szerepet. Jackie (Keira Knightley), akivel a gyilkosság előtt utoljára találkozott, és aki azóta felnőtt, közli vele, hogy Jack Starks pár nappal a kezelés megkezdése után meghalt.

A 23-as szám (2007)

A fiókhoz hasonlóan Joel Schumacher rendezéséért sem rajongott különösebben a kritika, de a noiros hangulatot thrillerelemekkel ötvöző film egész jól öregedett. A 23-as szám főszereplője is egy önmarcangoló figura, akit a vígjátékskatulyából szabadulni akaró Jim Carrey alakít. Karaktere meghökkenve olvassa a 23-as szám című könyvet, amelyről

egyre inkább az az érzése, hogy ő a főszereplője. Ráadásul úgy tűnik, a történet szerzője nemcsak a múltját, hanem a jövőjét is pontosan ismeri, és meglehetősen csúnya véget szán neki. Walter nyomozni kezd az igazság után, amivel egyáltalán nem biztos, hogy képes szembenézni.

Viharsziget (2010)

Scorsese filmjét valószínűleg nem kell külön reklámozni, ahogy a történet alapjául szolgáló regény szerzőjét, Dennis Lehane-t is ismerhetjük a Titokzatos folyónak és a Hideg nyomonnak köszönhetően.

A rendező kedvenc színésze, Leonardo DiCaprio egy rendőrbírót alakít, akinek a Massachusetts állam partjainál fekvő kis szigeten található elmegyógyintézethez kell utaznia. Itt tartják fogva az Egyesült Államok legveszedelmesebb elmebeteg bűnözőit, egyikük azonban megmagyarázhatatlan módon megszökik. Daniels nyomozónak nemcsak a munkáját hátráltató pszichiáterrel, hanem a saját démonaival is meg kell küzdenie.

Ellenség (2013)

Napjaink egyik legfelkapottabb rendezője, Denis Villeneuve (Sicario, Érkezés, Szárnyas fejvadász 2049 Dűne) 2013-ban két filmet is leforgatott Jake Gyllenhaallal. A Fogságban óriási sikert aratott, a kisebb költségvetésű, kísérletezőbb Ellenség viszont a radar alatt maradt, pedig lehet, hogy erősebb is, mint az előbbi.

Gyllenhaal egy magának való tanárt alakít, aki történelmet oktat a Torontói Egyetem, és a diákokon kívül az egyetlen emberi kapcsolata a barátnője, Mary, bár a vele töltött időtöltés szinte csak a szexre korlátozódik. Amikor az egyik kollégája ajánlására megnéz egy filmet, megdöbbenve fedezi fel, hogy a főszerepet játszó színész az ő tökéletes hasonmása. Adam elsöprő vágyat érez, hogy találkozzon Anthonyval. Hamarosan azon veszik észre magukat, hogy az életük bizarr módon összefonódik egymással.

Amnézia (2014)

Ha van film, amelynél nagyobb összegben mernénk fogadni, hogy a Mementó volt az egyik ihletőforrása, akkor az az Amnézia. A Nicole Kidman által alakított főszereplőnek ugyanis minden nap újra kell kezdenie az életét. Reggel egy idegen férfi (Colin Firth) mellett ébred, aki elmondja neki, hogy egy autóbaleset során olyan sérülést szenvedett, melynek következtében minden éjjel törlődik a memóriája. De van, amit még a férj sem sejt. Egy ideje ugyanis egy pszichiáter (Mark Strong) kezdte kezelni a nőt, és az ő biztatására, titokban vezetett videónapló mégis lehetővé teszi, hogy a lassan éledő emlékképek megmaradjanak. Christine előtt egyre több régi részlet dereng fel: és az élet, ami fokozatosan összeáll belőlük, egészen más, mint amit a férje mesél neki.