Hároméves ciklusokban érkezik az újabb "vámpíros Xena"-adag. Az Underworld 4. – Az ébredés 3D azzal emeli a tétet, hogy a vérszívó-vérfarkas háborúba az emberek is beavatkoznak, amihez szükségük van a főhősnő hibrid kisleányára. (A filmnek meg a sodró akciók helyett egy épkézláb forgatókönyvre.)
Női szerepek
Baby-boom sűríti mostanság a filmes vámpírok életét. Pontosabban az újgenerációs vérszívógyerekek kerülnek fókuszba, az Alkonyat – Hajnalhasadás I. részben a világra harapta magát Bella és Edward lánybabája, Renesmee; most pedig kedvenc vámpír-harcosnőnk, Selene (Kate Beckinsale) kislánya, Eve (India Eisley) különlegességén múlik a világ sorsa, a túlélés vagy a teljes pusztulás. Az újgenerációs vámpírutódok jellemzően keverékek – ha így tetszik: mutánsok –, az Alkonyatban ugyebár az emberi gén keveredik a vérszipolyozóéval, Eve pedig különös mixe a halhatatlan fajoknak, hiszen atyai ágon a Lycan gyűjtőnevű vérfarkasok ivadéka, anyai vonalon nemde meg vámpír.
A vérkeveredés ténye mellett szembetűnő, mennyire a hölgyekre összpontosítanak jó ideje a szórakoztató "rém-akciófilmek", amik tagadhatatlanul az Alien-tetralógia Ellen Ripley hadnagyának szkafanderéből bújtak elő. Az új évezred hölgyeire szegeződnek a reménykedő tekintetek, hátha a vajúdó nő, vagy az eddig elbújt – erőszakkal elzárt – anya megváltót ad a beteg világnak, de a sarj – hiába is bír kiváló és emberfeletti képességekkel – egy torzszülemény. Génjeiben mutáns, vagy laboratóriumi barkácsbaba (Hibrid – mondja Vincenzo Natali rendező). És mégis, legalábbis az Underworld 4. – Az ébredés 3D esetében, az alvilágból támad a megoldás lehetősége. De a megváltás elmarad, ezúttal is.
A jövendő jellemző hősnőit, illetve azoknak az egyik legmeghatározóbb képviselői csoportját az olyan filmek – döntően: akció–sci-fik – reprezentálják, mint az Aeon Flux, az Ultraviola, a Kaptár-, a Tomb Raider- és az Underworld-mozik. Ezeknek a filmeknek a lányai kiváló hatásfokkal gyilkolnak, előbb cserélik a tárat és lőnek, mintsem kérdeznének. Azon azonban érdemes elgondolkodni, különösképpen, hogy férfiak írják-rendezik ezeket a filmeket, hogy valóban ez a holnap, vagy csupán egyfajta marketingeszközről van szó (a dögös ölő nő), amivel-akivel a terméket el lehet adni…
Alsóvilági história
[img id=334416 instance=1 align=left img]Erre érvként felhozható a negyedik Underworld-film. Len Wiseman sötét hangulatú vérfarkas-vámpír háborús folyama 2003-ban indult, a javarészt hazánkban forgatott első felvonással. Az író-rendező Wiseman érezhetően nem eleve négyes-fogatnak álmodta meg a vámpíramazon történetét, de bízott a szerencséjében és a nézők tetszésében, s hagyott kapaszkodókat, hogy az első film után második lehessen (amit három év múlva papírra is vetett és megrendezett: Underworld: Evolúció). Minderre bizonyíték, hogy a főhősnő, Selena legendájához igen érintőlegesen csatlakozik az újabb három év elteltével készült Underworld – A vérfarkasok lázadása című harmadik opus, aminek rendezését Patrick Tatopoulos-ra, a második rész (no meg A függetlenség napja, a Háború a Földön és az Én, a robot) látványtervezőjére bízta, producerként a háttérbe húzódott, és várta, mi történik. Bukta. Az Underworld-brand Kate Beckinsale nélkül értéktelen, úgyhogy alapfeltétel volt a mostani adag elkészítéséhez, hogy abban Beckinsale vigye a prímet. S Wiseman a visszatéréshez ha a rendezést nem is – azt a svéd direktorpáros, a nemzetközi porondon a figyelemre méltó thrillerrel, a Végső menedékkel bemutatkozó Måns Mårlind és Björn Stein kapta –, de a forgatókönyvet (részben) magára vállalta. Hiszen még is csak az ő teremtménye a latexruhás, áthatóan kék szemű vámpíramazon, Selena.
Fajok háborúja
Az amazon harciasságát megőrizte, de a férfinemtől való tartózkodását nem. Az előző részekben is világosság vált, hogy az unikális ember–vérfarkas–vámpír keveréksrác, Michael Corvin (Scott Speedman) és Selena között több van egyszerű munkakapcsolatnál. A viszony gyümölcse egy kislány, Eve. A korábban megismert világ azonban megváltozott, az emberek tudomást szereztek a Lycan-faj és a vámpírok sokszáz-éves élethalálharcáról, és úgy döntöttek, leszámolnak mindenkivel. Michaelnek nyoma vész – a szerelmes vámpíranya hiszi és reméli, él –, Selenát elkapják az emberek, és tizenkét évre hidegre teszik (szó szerint: lefagyasztják). Mikor magához tér egy titkos génlaborban, hamarost kiszabadul, és mikor hírét veszi, hogy gyermekét a BioCom nevű cég (a fő gonosz: Stephen Rea) kísérleti alanynak használja, mert általa akarnak tökéletes és legyőzhetetlen harcost alkotni, a tettek véres mezejére lép (vagy ugrik), amiben segítséget kap egy emberi nyomozótól, Sebastiantól (Michael Ealy). Az újabb háborúban mindenki egymásnak támad, vámpírok, vérfarkasok, emberek és mutánsok, s hősnőnő részéről egybekapcsolódik a csemetevédelem és a faj óvása (akárcsak a Terminátor 2 – Az ítélet napja Sarah Connorja esetében).
Zsigerfilm
Az Underworld 4. – Az ébredés 3D zsigerfilm. A szemre a sodró lendülete hat, ám agyonszűrőzött kék–fehér–fémszürke színvilága idővel egyre nehezebben tolerálható, vizualitása javára írható, hogy a térdimenzió működik. Se történet, se rendes, (elvárható) minőségi effekt nincs. Selene-Beckinsale sokat szaltózik (néha bántóan Mátrix-szerűen), testhez tapadó lakkozott bőrruhában feszül (mi tagadás, jól néz ki), átható kék pillantásával néz, szemöldököt ráncol – és öl. Kézzel-lábbal, kisebb és nagyobb szúró- és lőfegyverekkel. A film irama a megnézésekor nem enged teret a felismerésnek, hogy itt csupán a Beckinsale-figurára alapozó A-kategóriás sztárral turbózott B-trashmozit látunk, erre a vége-főcím begördülésekor jövünk rá, de akkor már mindegy.
Megírt forgatókönyv híján nincs színészi játék sem, nincs mit eljátszani. Lapos, közhelyes és humortalan (jó pofa beszólások nélküli) párbeszédeket hallhatunk, de szemmel láthatóan nem is ezzel akartak a készítők hatni. A marcangolás öncélúsága azonban bántó, ami még nagyobb baj: unalmas.
Az Underworld 4. – Az ébredés 3D az agyat, pláne a szívet nem veszi igénybe, alkalomadtán azon érzésünk támadhat, hogy egy nem túl bonyolult nyüstölős videojátékba csöppentünk, ahol elég, ha rátesszük a kólás poharat (vagy a kávés csészét) a felfelé nyílra, nyugodtan hátradőlhetünk, nemsokára úgyis a következő szintre lépünk.
Kinek ajánljuk?
- A tempós akció-mozik rajongóinak.
- Az Alkonyat-széria vámpírbájolgását ki nem állóknak.
- Kate Beckinsale hódolóinak.
Kinek nem?
- Az első Underworld-film minőségét remélőknek.
- Akiket zavarnak a logikátlanságok.
- Akinek elege van mindenféle mutáns fajokból.
5/10
