Szerintem az állatos filmekkel nem igazán lehet bakot lőni, mert mindig sikeresek lesznek. Főleg, ha a rendezőt úgy hívják, hogy Steven Spielberg. Mostanra már tudjuk, hogy a Hadak útján nem tudott egyetlen Oscar jelölést sem díjra váltani, de én azt gondolom, hogy így is megéri megnézni. Ám a lovak kedvelőinek, csak félve merem ajánlani, mert vannak benne elég megrázó jelentek!
A közmondás szerint a kutya az ember legjobb barátja, ám nagyon úgy fest, hogy a ló és az ember is tud örök barátságot kötni, ami még a háború viszontagságait is felülírja. Joey és Albert hol együtt, hol külön éli meg az I. világháború viszontagságait, és sokszor tűnik reménytelennek az, hogy újra egymásra találjanak. Albert (Jeremy Irvine) sosem adja fel a reményt, hogy újra találkozhat kedvenc hátasával, Joey pedig minden rossz körülmény ellenére is életben tud maradni. Így sok év után, de a két barát egymásra talál, ám ekkor...
De ne meséljem már el előre, ráadásul az első bekezdésben, hogy mi fog történni Steven Spielberg legújabb filmjében, a Hadak útjánban. A drámát rengeteg díjra jelölték a tavalyi évben, köztük hat(!) Oscar-díjra, amibe a Legjobb film kategóriája is beleértendő. Mostanra tudjuk, hogy ezek közül egyet sem kapott meg, és igazából a kritikusoktól is kapott hideget és meleget egyaránt, én mégis azt gondolom, hogy Spielbergnek most sincs miért szégyenkeznie. Egy lebilincselő, látványos, ám eléggé szomorú és lehangoló filmet készített, amit én bátran ajánlok, szinte minden mozinézőnek (mondom, a lovakat kedvelők óvatosan váltsanak jegyet, mert vannak elég durva jelenetek!).
Egy vásáron veszi meg Ted Naracott (Peter Mullian) a gyönyörű paripát, ám elég borsos áron, mivel licitálnia kell a gazdag, és beképzelt férfivel, Lyons-al (David Thelis), aki nem mellesleg mondhatjuk, hogy a munkáltatója is, az egész Naracott családnak. Az igaz, hogy Joey egy csodaszép paripa, és Albert egyből megkedveli, de egyáltalán nem alkalmas mezőgazdasági munkákra, pl. szántás. Így a Naracott család kénytelen elgondolkodni az eladás lehetőségén. Mivel Albert barátságot köt a lóval, így elhatározza, hogy megneveli őt, tanítgatja és akár igás lóvá teszi. Már már működik is a terv, ám ahogy lenni szokott, ekkor beüt a balszerencse, és a család kénytelen megválni Joeytól.
Miközben Albert saját kis drámáját próbálja túlélni, addig mások ennél sokkal komolyabb gondokkal kűzdenek, mivel zajlik az I. világháború. Joey a brit lovassághoz kerül, Franciaországban "harcol" egy katona oldalán, aki ígéretéhez hűen, mindig újabb és újabb leveleket küldd Albertnek. Miközben Joey a háborúból mit sem érzékelve, éppen megismeri a nagy Ő-t, addig aktuális gazdája elesik a fronton. Joey és a többi ló is a németek fogságába kerül, de még itt is (viszonylag) szerencséje van, mert egy kedves fiatalember veszi gondozásba, aki hoz egy rossz(?) döntést, így Joey és a párja is elkerülnek egy kedves idős emberhez (Niels Arestrup), és annak unokájához (Celine Buckens). Mondhatnám, hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak, de sajnos nem így van. A németek kirabolják az idős bácsi házát, kertjét és a lovakat is elviszik.
A németek már nem bánnak kesztyűs kézzel a lovakkal, annak ellenére, hogy itt is egy egész kedves gondozót kapnak, mégis nagyon rossz a sorsuk. Sorban hullnaka el, mivel táplálékot, vizet nem kapnak, viszont több száz kilós ágyúkat kell elhúzniuk. Joey is veszélybe kerül, a szerelme pedig el is pusztul. Azt nem árulom el, hogy hogyan és milyen körülmények között talál egymásra ismét a két jó barát, de annyit elárulok, hogy nagyon megható jelenet.
Azt gondolom, hogy Spielberg ismét nagyot és látványosat alkotott. Talán nem lesz olyan mérföldkő az életében ez a film, mint sok korábbi alkotása, de megnézni mindenképp érdmes. A látványvilág lenyűgöző, bár néhol meseszerű a történet, de ez megbocsátható. Állatbarátoknak azonban tényleg nem ajánlom ezt a filmet, mert vannak benne torokszorító jelenetek!
7/10 pont
