Végeláthatatlan tavakkal és fenyvesekkel karistolt, tengermosta északi ország a finneké. Gazdag mitológiája és változatos, évszázadokig izolált, majd svéd és orosz befolyást mutató történelme, melyben a jólét és az ínséges idők váltóbotját elég gyakran adogatták, a gasztronómiára is rányomta bélyegét. Az ország legmagasabb pontja  csupán 1328 méter (magyarként mi is azonosulni tudunk a hegyek hiányával) – így Lappföld a lapos szóval jellemezhető leginkább. Viszont a megszámolhatatlanul sok tóval és a végtelenbe futó fenyvesekkel kialakult környezet merőben más, mint a miénk, így a földrajzi adottságokból kisült fogások sem mutatnak sok hasonlóságot a magyar konyhával.

Miből főzzünk?
A kérdést további kérdések is követik: a hagyományos finn vagy a már külföldi befolyásokkal létrejött haute cuisine szakácsművészet ugyanis egymástól merőben eltérő. A finnek konyháját szintén befolyásolja a többnyire hűvös, télen pedig kifejezetten zord időjárás, valamint a földrajzi tagoltság: egyre északabbra haladva, valamint a tengerek közelében más és más kulináris hagyományokkal találkozhatunk. Azonban a finn konyhának mégis van több általános alapvetése. Az egyik a hal, amely itt ugyanolyan bőségesen jelöli a tenger kincseit és az édesvízi uszonyosokat. Finnországban a mezei hobbihorgászat is meg tudja termelni a vacsorára valót: tiszta tavaikban hemzsegnek a lazacok, süllők, sügérek, csukák, de tengereikből akadnak horogra (avagy hatalmas halászhálókba) a híres balti hering, a maréna vagy épp rákfélék. A proteinpozitív ellátottság mellett Finnországban a sertés, a marha és a csirkehús a legelterjedtebb, de az országnak régre visszamenő vadászati tradícióiból eredően jellemző a jávorszarvas, a rénszarvas és a medvehús is csakúgy, mint szárnyasok közül a vadon ejtett kacsa és fajd. Zöldségeikben érdekes diverzitás mutatnak: míg egyes zöldségek, mint a cékla, a kapor, a sárgarépa, a borsó és a különböző krumplifélék nagyon népszerűek, addig zellert, karalábét vagy épp fehérrépát keresve sem találnánk (ami azért is furcsa, mert nem hinnénk, hogy más környezeti adottságokra lenne szükség ezen zöldségek termesztéséhez).

Ahogy Finnországban horgászattal és vadászattal is be lehet szerezni a húsfélét, úgy egyszerű gyűjtögetéssel bezsákolhatunk számos növényt is. A tajgán gazdagon nőnek a különböző, ehető gombafélék, valamint számos erdei bogyó, mint a feketeszeder, fekete- és vörösáfonya, piros- és feketeribizli.

Italaikban a finnek nem igazán hoztak létre valamilyen nemzetinek mondhatót: a forraltbornak megfelelő Glögit minden északi szomszédjuk is előszeretettel fogyasztja, a vodkában orosz hatást fedezhetünk fel, söreikben pedig nem mutatnak többet egy középszerű lagernél. Egyetlen érdekes szeszesitaluk a salmiakki, azaz medvecukor alapú sós-keserű likőrféle. Mellesleg nem is dominánsan alkoholfogyasztó nép: a vizet, kávét és tejet sokkal nagyobbra tartják a szesznél. Ezt nem vicc: tudtad, hogy a finnek fogyasztják a világon a legtöbb kávét, amely átlagosan 12 kg kávé/főt jelent egy évben?

Karjanalpaisti, lohikeitto és Berlusconi rénszarvasos pizzája
Habár elsőre meglepőnek tűnhet, de a finneknél is nemzeti probléma lett az utóbbi évtizedekben az elhízás - nem bigmac mértékben, viszont eléggé ahhoz, hogy elkezdjenek némileg harcolni ellene. Így a legtöbb boltban például kivették a forgalomból a kettes zsírtartalom fölötti tejeket (ezért ha finnhonban járnál, akkor semmiképp ne vegyél 1.8% alatti tejet, hacsak nem szeretsz fehér színű vizet inni) és ételeiket is többnyire nem olajon vagy zsíron, hanem vajon sütik. A finnek rajonganak a vajért és a margarinért; a margarinjuk összehasonlíthatatlanul ízletesebb a nálunk kaphatókkal, vajaikban pedig édes és sós variánsok közül választhatunk. Kenyérféléik közül kiemelkedik a finn fekete kenyér, ami egy félig-meddig kesernyésnek leírható, laktató, rostokban gazdag és sűrű kenyérféle. Ezzel veszélyes bármit is tunkolni (meg nehéz is, mert nem szívja magába a szaftot), mert hamar megtelünk tőle és karakterességével kicsit bele is nyúl a fogyasztott étel ízébe. A finnek kevés nyári hónapjaikat maximálisan kihasználják, méghozzá a felhőtlen grillezésre. Az éppen kifogott halat csakúgy, mint a krumplit, a közelben termő ehető gombákat vagy épp a levadászott rénszarvast is a természet lágy ölén, kis grillezésre kialakított faházikókban sütik meg. Kültéren készítik a tradícionális nemzeti ételnek számító füstölt lazacot is, amelyet a halszerelmesek a mennyekbe magasztalnak. Sajnos a különleges jávorszarvas- és medvehússal nem találkozhatunk éttermekben, a finnek ezeket a vadakat házi fogyasztásra vadásszák, viszont rénszarvast lehet már húsgolyókként is találni egy kis áfonyalekvárral (és nagyságrendekkel finomabb fogásról beszélünk, mint az ikea gyerekmenüje). Reggelire műzlit joghurttal vagy szendvicset fogyasztanak, bőségesen.

Habár nem leveses nép, főfogásukként népszerű a lohikeitto, azaz a lazackrémleves, mely leves létére megfelel egy főételnek bőséges lazacfilé, póréhagyma és krumplitartalma miatt. Nemzeti ételük a Karjalanpiirakka, avagy Karjanalpaisti, amely egy rozsos szatyorkába töltött rizses, vajas, lisztes laktató tésztaféle. A Pulla is finn hagyományos étel, mely kelesztett, zsömle méretű édes, karmamomos kalácskákat jelöl – valahol a főétel és a desszert között. Desszerteknek egyébként előszeretettel készítenek bogyós pitéket, gyümölcslekvárokat (melyeket az említett pullához kanalaznak), a Klisselit (amely egy ragadós gyümölcsös édesség), és híres nemzeti költőjük tiszteletére Runeberg tortáját: a mandulás, rumos, olykor rizspálinkás kis süteményeket február ötödikén fogyasztják.

Na és Berlusconi pizzája? Nos az olasz miniszterelnök elég keményen megkritizálta a finn konyhát, miszerint "Még a pármai sonkát sem ismerik!" és masszív kampányba fogott azügyben, hogy a finn konyha a legrosszabb a világon. A talpraesett finnek erre a legnagyobb fricskát dobták, ami csak lehetséges: 2008-ban megnyerték az Amerikában rendezett America's Plate nemzetközi pizzaversenyt, háttérbe szorítva az olaszokat. A miniszternek válaszul rénszarvasos pizzájukat Berlusconi Pizzájának nevezték el. Így kell ezt finnek, pimaszságból jeles!

Habár Berlusconinak sikerült bemutatniuk a finneknek, sajnos nálunk még nem kóstolhatod meg jellegzetes fogásaikat, mivel Magyarországon eddig csak alkalmanként és pop-up éttermekként bukkant fel a finn gasztro. De amint egy bátor Onni, Rasmus, Peetu vagy épp Helmi belefogna egy magyarországi finn étterem megnyitásába, azonnal szólunk!

Addig is nézz vissza hozzánk, ugyanis a nyár utolsó sugarai után most az ősz közelgő borfakasztóiról és a legjobb hazai gasztrofesztiválokról fogunk rendszeresen tudósítani!