A mediterrán ország kulturális öröksége ugyanolyan egzotikus és sokféle befolyást mutat mint az évezredek alatt folyamatosan újabb és újabb külhoni hatással bővülő, de így is megkérdőjelezhetetlenül autentikus gasztronómiája.

A libanoni konyhát leginkább mediterrán, arab, balkáni, török és francia elemek gazdagítják, de alapételeit mégis a helyi adottságok valamint vallási és egyéb kulturális hagyományok határozzák meg.

Általánosságban elmondható viszont, hogy a Földközi tenger partján fekvő ország ízeit kóstolva nem kell gasztrogeeknak lennünk, se Michelin-díjas éttermekben szofisztikálódott ételszakértőknek ahhoz, hogy már elsőre teljesen magával ragadjon az ételeire jellemző rusztikus ízesség és ínycsiklandozó diverzitás.

Miből főzzünk?
Alap hozzávalóknak számít az olivaolaj, a hagyma, a szerecsendió, a szezámmag, a kardamom, a menta, az oregánó, valamint a sumac, amely hazánkban kevésbé ismert, szömörceféléből nyert vöröses, fanyar-citrusos, aromás fűszer. A libanoni konyha imádja a fűszereket és remekül bánik velük: sosem használ túl sokat vagy túl keveset, tartóoszlopként hangsúlyozza az adott étel egyedülálló ízét, de mégis jellegzetesen jelen van a fogásokban. Emellett rengeteg zöldséget, magvakat és joghurtot is használnak, amelyekből köretek végeláthatatlan variánsait készítik. Leginkább vallási okokból a húsfélék többnyire borjúra, kecskére és bárányra korlátozódnak, de a tengeri herkentyűk szerelmesei az egész Földközi tengert a fogaik között tudhatják egy kiadós lakoma alatt.

Mezze, avagy előétel = főétel
Először Párizsban ismerkedtem meg a libanoni konyhával még évekkel ezelőtt. Mivel fogalmam sem volt, mi fán is terem Libanon gasztronómiája, ezért a menüsorról a Séf Választását kértem – majd ugyanezt hónapról hónapra, másfél éven keresztül.

Először azt hittem, hogy azért kapok hirtelen nyolcféle kicsi tálat, egy rakat pitát és pár húsgolyót a dúsan megrakott tálra, mert a Séf Választása mindenből ad egy kicsit, ami az étlapon van, de nem. A libanoni konyha így, a spanyol tapashoz elég hasonló elven működik: a Mezze jelentése ugyanis számtalan, kicsi tál köret.

Az ezekhez tálalt húsgolyók, a szőlőlevélbe csomagolt rizses-húsos-citromos kis batyuk (már a gondolatától megindul a nyáltermelésem) és a melléjük helyezett lapos kenyér vagy pita teszi ki egységében a főételt.

A tálak közt a legnépszerűbb talán a hummusz, amely egy csicseriborsóból és szezámmagból készült krém és nagyon becsapós: azt hinné az ember, hogy a végtelenségig tudná enni, de a felénél már nagyon jóllakik.

De ugyanilyen ínycsiklandóak a joghurtos-mentás-citromos alapú tunkolnivalók is, amelyeket gyakran petrezselyemmel és fokhagymával ízesítenek.

Salátaként frissítő, változatos és finom hagyományos étel a tabbouleh, amely bulgurból (tört búza avagy török rizs), paradicsomból, petrezselyemből, mentából és fokhagymából készül, olivás-citromos tálalásban.

A hummusznak valamint a joghurtos szószoknak temérdek variánsa van, amelyek hol füstösebb ízűek, hol pedig könnyedebbek – és a húsokkal, valamint a felszolgált kenyerekkel kombinálva gyakorlatilag mi állítjuk össze helyben a menüt. A húsokat legtöbbször krokett-szerűen készítik el, gazdagon fűszerezve és jól átsütve, apró darabokban felszolgálva – de találhatunk babos-olajos raguszerű ételt is.

Nagy előnye a libanoni konyhának, hogy teljesen korhatár nélküli: a finnyás, “deénsültkrumplitakarok!”-filozófiájú kisebbek is elsőre imádják, mert temérdek a választás és a tunkolási lehetőség: a tíz-húsz cucc közül egy biztos be fog vágódni az alsó korosztályos versenyzőknél. Amit viszont a kisebbeknek ne adjunk, de mi semmiképpen ne hagyjuk ki, az egy jó üveg libanoni vörösbor mindehhez. Ugyanúgy, ahogy az ételek élvezetéhez nem kell gasztrokritikusnak lennünk, a libanoni borokhoz sem kell sommeliernek lennünk, hogy érezzük: ez bizony nagyon finom, markáns és testes vörösbor, amelynél jobb kísérőt nem lehet elképzelni a felszolgált ételcsokorhoz.

Desszertjeikben érezni a török és a francia behatást: nagyon kedvelt a lyukasfogúak rémálmának számító baklava, valamint a croissant-t is nemzeti édességüknek tartják számon.

Viszont egy ilyen sokfogásos főétel után egy igazi libanoni hatalmas gyümölcstálat eszik egy pohár limonádé és egy csésze kardamommal ízesített kávé kíséretében – mi pedig meghajlunk a bölcs és étvágygerjesztő javaslat előtt. 

Jó étvágyat – avagy تناول وجبة لطيفة , avagy Bel Hallah!

Kedvet kaptál a távoli ízekhez? Akkor maradj velünk, sorozatunk következő részében az etióp konyhára tájoljuk gasztroiránytűnket!