Litvánia kevéssé ismert a szakácsművészetek palettáján: ha megkérdeznénk az utcáról bárkit, hogy mondjon egy hagyományos litván ételt, valószínűleg nem kapnánk választ.

Ami kár, mivel a litvánok gazdag történelmüknek, széthúzó társadalmi eltéréseiknek és meglepő környezeti adottságaiknak köszönhetően egy meglepően változatos, régre visszanyúló és eredeti konyhaboszorkányságot művelnek.

Miből főzzünk?
Valamint: Miért? Ugyanis Litvánia szakácsművészete két nagyon eltérő részre tagolható: az ólitván és az újlitván konyhára. Az ólitván konyha a XIV-XVIII. században jött létre – és nem háborúk miatt, hanem belső társadalmi változásaik okán: a kiváltságos rétegek (főnemesség, köznemesség) végtelenül gazdag és túlzó konyhája, amelyet ólitván vagy régi litván konyha néven jegyez a történelem. Nemzeti ételeik, mint a helyi borscs, a félbehasított libák és a hozzávaló levesek sokszor orosz és lengyel hatásokat mutatnak. Az ólitván konyha leggyakrabban vízi, prémes és mocsári vadakból állítja össze húsételeit. Érdekesség, hogy a vaddisznósonkát például olyan minőségben állították elő, hogy az egy időben fizetőeszközként is funkcionált.

Szintén a régiek kulináris élvezetei voltak a méz alapú ételek és italok, amelyek a mai napig népszerűek az északi országban. Az újlitván konyha a hozzávaló gazdagság szöges ellentettje és egy szóban lehetne remekül összefoglalni: krumpli. A paraszti konyhának is nevezett szakácsművészet a XIX. század végén, azaz szinte tegnap alakult ki és körülbelül a földbe is döngölte a régi ízeket. Ez az új, sokkal inkább a baltikum népeire jellemző konyha kedveli a köreteket, legfőképp a krumplit, de különc litván szokás árpakásával vagy gyöngykásával is köríteni a különféle füstölt és sózott húsokat, valamint populáris a gomba is. Sót szinte alig használnak (ajjajj nekünk Litvániában), ehelyett imádják a fűszereket: só helyett kaporral, petrezselyemmel, fűszerköménnyel, a fent említett mézzel, fekete- és jamaikai borssal, szerecsendióval, majorannával és citromhéjjal ízesítenek.

Grūdėtoji, barščiai, zeppelinek és mmm...a mézsörök
Habár a sóhasználatban nem hajazunk Litvániára, számos étel és szokás viszont nagyon ismerősen fog csengeni. Kezdetnek például a litván konyha központi eleme a kurmpli után a kenyér, melyet búza helyett sötét rozsból készítenek. A ruginė duona a sötét rozskenyeret jelenti, a grūdėtoji pedig ugyanennek a magvas verzióját. A lengyel-zsidó konyhából vették át és alakították saját ízviláguk szerint a borscsot, amely így gyakorlatilag egy világosrózsaszín leves, amiben a hagyományos tejföl mellett cékla, kapor, forró főtt krumpli és kedvelt litván gomba, a boletus is beledarabolva inyenckedik.

Kedvelt levesük még a Juka, melynek morbid beceneve a vérleves, mivel elsődleges hozzávalója a liba, kacsa vagy csirke vére. Népszerű még a lapiené nevű erőleves sóskából és kaporból, Előételeik közül amikért a litvánok ölnének, az az Įdaryti kiaušiniai: egy olyan főttojásos előétel, amelyben a sárgáját kiveszik, majonézzel, majorannával, mustárral és egyéb hozzávaló fűszerekkel összekeverve visszatöltik a főtt fehérjébe. Sörözés mellé kikérhető laza előétel a piršteliai prie alaus – kis “ujjacskák” zöldséggel vagy hússal töltve.

Halas bemelegítőnek kérhetünk omlós és ízes heringet is a szeletekre vágva, hagymával, tejföllel és héjában főtt krumplival. A kepta duona szintén sör mellé kikérhető előétel: fokhagymával megdörzsölt, olajban kisütött feketekenyér (amely például pont ugyanilyen népszerű hazánkban, a zalai régióban).

Top főételeik többsége hússal készül és gyakran használnak káposztát is: például a balandėliai nevű ételük egy az egyben töltöttkáposzta. De imádják a pörkölteket is: a bigos a vadászok étele, ami a napi fogás húsából készült pörkölt zöldségekkel. A palacsintát ők is eszik édesen és sósan is: a blynai készülhet krumplival, hússal, gombával, sajttal, fahéjjal vagy almával.

Vicces nevű ételük a didžkukuliai, avagy cepelinai, ami kis zeppelineket jelent és krumlival, hagymával és gombával töltött nokedlicirkálókat jelölnek. A skilandis némileg gusztuserőpróbás főétel: disznóhasba visszatöltött hús és hagyma, hidegen füstölve (de hamár a kolbászokat szeretjük, nagy baj nem itt sem lehet).

Desszertjeikben nagyon hasonlóak hozzánk: többnyire négyszögletes sütőben készítik a finomabbnál finomabb réteseket almából, sárgabarackból, szilvából vagy épp mákból, de szeretik a jégkrémeket, tortákat és fánkokat.

Végül pedig mindezek leöblítésére ajánljuk az Alust, Litvánia legkedveltebb mézsörét, valamint szép estékre a degtinét, ami rozsból, búzából vagy krumpliból készült nemzeti vodkájuk – nyugodtabb napokra pedig az arbatát, ami kamillás és csipebogyós teát jelől.

Mi nem tudunk róla sajnos, hogy lenne kifejezetten litván étterem Magyarországon, de bizonyos, az orosz konyhában is népszerű litván ételeket kipróbálhatunk az első kerületi Arany Kaviárban.

Megtetszett a mentális gasztroutazás? Akkor itt a helyed legközelebb is, amikor az idei vébé fogadóországának, Brazíliának a konyhája felé húzzuk fel a vitorlánkat!