Az úgy kezdődött, hogy Antonioni felesége megsúgta Tchal Gadjieff producernek, hogy a mester mindig szeretett volna egy erotikus filmet készíteni. Gadjieff lecsapott az ötletre és begyűjtött még két fiatal, Antonioni-fan rendezőt, Wong Kar Wait és Steven Soderberghet, hogy csatlakozzanak a témához. Elkészült a film, illetve pontosabban a három félórás filmecske, amelyben szégyenszemre a tanítványok alaposan megleckéztetik a mestert.
Az előzmény alapján nyilvánvaló, hogy az Eros nyitó filmje nem lehetett más, mint az 1912-ben született Michelangelo Antonioni műve, A dolgok veszélyes vonala. A főszereplő negyvenes házaspár szerelme már rég kiüresedett, Christopher (Christopher Buchholz) egy nap megcsalja örökké civódó feleségét, Cloét (Regina Nemni) egy fiatal, szexi lánnyal. Linda (Luisa Ranieri), aki egy nálánál sokkal vonzóbb tengerparti világítótoronyban él magányosan, csak azután hajlandó elárulni a nevét, miután Chris kielégítette. Ő és a feleség azonban a férj távollétében összetalálkozik.
A filmben az erotikának nyoma sincs, de van helyette szeméremtestek ütemes összecsattanása, lepedőt markolászó női kezek és meztelenül a tengerparton táncikáló nők közelije. A 93 éves mester valószínűleg már elfelejtette, hogy mi az az erotika, filmjében semmi költészet, semmi sejtetés nincsen, csak csöcsök, pöcsök és naturális baszás. És még ezt is olyan valószerűtlenül unalmasan és semmitmondóan mutatja meg, hogy annál talán még Faludy és Fanni asszony potencianövelő szert hirdető reklámjában is több a szexuális fantázia.
A másik véglet Steven Soderbergh filmje, az Egyensúly. Ebben szinte egyáltalán nincs szó szerelemről, szexről vagy erotikáról, viszont legalább nagyon szórakoztató. A fekete-fehér rövidfilm egy reklámszakember pszichiáterénél tett látogatásáról szól.
A zaklatott életű Nick (Robert Downey Jr.) egy visszatérő álma miatt fordul Dr. Pearlhöz (Alan Arkin); minden este ugyanazzal a nővel álmodik, aki ugyan ismerős, de nem tud rájönni, hogy kicsoda. Amíg a terápiás ágyon csukott szemmel boncolgatja az álom jeleneteit, addig az unatkozó pszichiáter távcsővel kukkolja a szemben lévő házat, papírrepülőt hajtogat és kézzel-lábbal mutogatva randevút kér valakitől, akit egyszer sem mutat a kamera.
Soderberghnél az erotika csak a ringó kameramozgásban és az ötvenes évek latin slágereiben érhető tetten, de ezt is csak arra használja, hogy minél kíméletlenebbül ellenpontozhassa a realitást, a kezeltjénél betegebb orvost és az álomfejtés reménytelenségét.
A feladatot egyedül Wong Kar Wainak sikerült megoldania. A Kezek egy igazi, filozofikus, meztelenség nélkül is fülledt erotikus dráma.
A történet egy hong-kongi szabó és egy prostituált beteljesületlen szerelméről szól. A fiatal szabót azzal bízza meg a mestere, hogy a befolyásos urak kéjhölgyének ruhát varrjon. Miss Hua (Li Gong) úgy gondolja, hogy csak úgy kaphat csábításra alkalmas ruhát a szabótól, ha az testének minden porcikáját megismeri. Végigvezeti a kezét a ruhával fedett bájain, majd legendásan szép és finom kezével kielégíti a fiatal, tapasztalatlan fiút.
Az aktus egyszeri, de Zhangban (Chen Chang) olyan mély nyomokat hagy, hogy reménytelenül szerelmes lesz a kurtizánba és évtizedeken keresztül ő varrja neki a legszebb ruhákat. A nő azonban megbetegszik, elhagyják a vendégei, egyedül marad, és már csak akkor döbben rá, hogy egyedül a szabó szerette igazán, amikor már a halálán van.
Wong Kar Wai egy pillanatra sem merül bele a testiségbe, úgy csábít el, hogy hozzánk sem ér, úgy hat meg, hogy könnyeket sem tudunk ejteni, és úgy enged el, hogy örökre velünk marad. Mesteri, tökéletes és vérprofi. Az Erost már csak miatta is érdemes megnézni, de a tökéletes hatás érdekében nem árt késni egy jó félórát.
