A magyar filmszakma legújabb, robbanásig feszült helyzetében A zöld sárkány olyan folt, ami minden hitetlennek hihető bizonyíték. Bizonyíték arra, hogy még érdemes magyar filmet csinálni.
A rendező, Miklauzic Bence második nagyjátékfilmje ez, és nekem közben több Örkény-alkotás is lepergett a szemem előtt:a dobozok (Tóték) és egy másik zseniális jelenet láttán (A Sátán Füreden); lehet, hogy ezek inkább csak apró ajándékok a vászonról, hogy lám, igenis megmozgat, felidéz valamit, de mindenképpen élményszerű hozadékok,amit tudni kell élvezni. Mert a zöld sárkány gyermekei nagyon élvezhető mozi. Annak ellenére az, hogy magányos emberekről szól, és tulajdonképpen szomorú is lehetne, sőt egészen sajnálható. Mégis váratlan, csupa örömteli részletet dobál elénk, egyszerű és szerethető formában, így ami először "más", az később minden idegensége ellenére elfogadható, sőt élhető lesz. A "más"-nak nagyon nagy szerepe van, a "más"-é itt minden főszerep, hiszen hiába az azonos közeg (a magyar föld), két egyedülálló emberről van szó: az egyik kínai, a másik pedig magyar, és ezzel az egyformátlansággal mindent el lehet mondani.
Jánost, az ingatlanost (Rátóti Zoltán) a munka, Wu-t, a kínai bérlőt (Yu Debin) a remény viszi ugyanabba a raktárba. Kicsit műanyag-illatú, és sűrített papír-szagú, de ott van benne a másik világ, a kínai optimizmus,ami még a legszilárdabb hungaropesszimizmuson is felülkerekedik. Ami egyiküknek púp a hátán, az a másiknak élettér. János pánikbeteg. A konzervet minden este dobozostul forralja fel és nincs kihez szóljon amíg megeszi, ami benne volt. El kell adnia a raktárat, ahol a dobozok között - a dobozokból - él Wu, a kínai "őrző", aki azért van ott, hogy az eladást megakadályozza, mert csak akkor szabadul meg adósságától és kapja vissza az útlevelét. Ez a pesterzsébeti helyszín egyszerre nagyon magyar és nagyon kínai. A film - ami egyébként a kevés helyszínes mozik közé tartozik - jóformán (de nem kizárólag) itt játszódik. Az egész inkább tűnik olcsónak, mint fényűzőnek, bár a kínai díszletek közül az összes eredeti, éppen úgy, mint a tea a plasztiktermoszban.
A két férfi mellett szerep jut egy női motoros pizzafutárnak is (Bánfalvi Eszter), aki leginkább kávét szeretne venni, és gyakran a teraszra teregeti a ruhákat. A jelenetek előbb születtek, mint a forgatókönyv, és sok váratlan dolgot mutatnak. Például, hogy milyen az, mikor összezárnak egy műanyag óriásbogárral, vagy versenytfutni a trafipax előtt.Minden délután arra készülni, hogy egyszer szumóbajnok leszel, a kávé és a pizza pedig nemcsak ürügy, de alibi is lehet. A zöld sárkány édesen hatásvadász, jól átgondolt beállításokkal tarol, talán mert Miklauzic jobban bízik egy képben, egy színészben, mint bármi másban. Azt mondja, az kevésbé görcsös. De a helyzet az, hogy az egész filmnek olyan hatása, olyan ereje van, hogy most kár bármin is görcsölni, amin görcsölni szokás.
10***/10 pont
