Izlandi fagyos hangulat a nálunk is egyre inkább ismert Baltasar Kormákur rendezésében, avagy hogyan lehet egy zseniális filmet rendezni szinte minimális történettel. Egy olyan filmet, amely töményen az életről szól, annak végső mélységeiről a lehető leghétköznapibb pillanatokba csomagolva.
Baltasar Kormákur hírnevét több – merőben különböző – filmjének is köszönheti. Mostanság 2 kaliber című filmje kapható el nagyobb mozikban. Igen, ez a nagy költségvetésű, Amerikában forgatott filmek sorát erősíti (ilyen még pl.: Csempészek, Lélegezz!). Ám a Dermesztő mélység esetében merőben másról van szó, ugyanis ez az alkotás teljes mértékben az izlandi tematika remek, letisztult darabja. Érdekes, a rendező korai filmjei mind a hó és a hideg birodalmában játszódnak, mégsem beszélhetünk pályája korai és későbbi szakaszáról, hiszen a 2 kaliber és a Dermesztő mélység közel egyidősek, így marad a földrajzi elhatárolás, mintha Izlandon másféle múzsák üldögélnének Kormákur rendező úr vállán. Az izlandi ihletésű filmek drámák, melyeknél bizony Izland maga (vagy legalábbis a fagyos időjárás) is szereplővé avanzsálódik. A 101 Reykjavík a legkorábbi nagyjátékfilmje, itt a főszereplő is egy útkereső fiatal, aki egy szilveszteri „baleset” folytán gyereket csinál anyja barátnőjének. Aztán ez a könnyed tudatlanság elvész, A tenger című 2002-es filmje például egy kifejezetten kemény családdráma, gyakorlatilag a dán Születésnap izlandi változata. Ez még a kérdésfeltevések filmje, míg a Dermesztő mélység végén már csak nézzük a tengert, és úgy érezhetjük, értjük az életet.
A film egy izlandi srácról, Gulliról (Ólafur Darri Ólafsson) szól, aki a szüleivel él, szeret aludni, dobozból issza a tejet, és nem meri megmondani a lánynak, aki tetszik neki, hogy kedveli. Tulajdonképpen Gulli teljesen hétköznapi ember. Rendes fiú, törődik másokkal, de semmi nagy dolog végrehajtására nem készül. Halászként dolgozik Izlandon, s a vízre szállás előtt leissza magát a barátaival. Ám ezúttal nem megy olyan simán a dolog, a hajó elsüllyed, és egyedül Gulli éli túl, ami a körülményeket tekintve emberfeletti teljesítmény.
A film különlegessége, hogy azzal is foglalkozik, amivel egy akciófilm már nem. A főszereplő kiért a partra, a mentősök pedig beviszik a kórházba. Ilyesmit már sokszor láthattunk, de Kormákor ennyivel nem elégszik meg, az életből nem csak a kiugró eseményeket veszi górcső alá, hanem az ehhez kapcsolódó hétköznapibb pillanatokat is. Tulajdonképpen az akció során is ezek a részletek a leginkább emlékezetesek: Gulli erős ökle, az elsüllyedt hajóból kiúszó kapitány lecsúszott zoknija, a családját hátrahagyó apa jegygyűrűje. Majd az életért való küzdésben a film elhagyja az egyenes történetmesélést, és gyerekkori flashbackekkel tűzdeli az elme végső állomásait. Csakhogy az életben maradás nem minden, utána Gullinak szembe kell nézni az élőkkel, megérteni a történteket, és az újraértelmezett helyzetben folytatnia az életet.
A Dermesztő mélység egy igaz történeten alapuló, meggyőző színészi játékkal és stílusos zenével megáldott, bölcs, lassú, ám mégis végtelenül feszült és érzelmes film. Az apró mozzanatok mozija. Enged együtt rezdülni a szereplőivel. Hallgatásaiban és a tenger morajlásában pedig válaszokat sejtet.
