Az Ellenség a kapuknál háborús film, amely szólhatna akár a sztálingrádi csatáról is, mégis inkább egy hosszúra nyúlt párbaj története két mesterlövész között.
Az egyik egy orosz parasztfiú, akit a nagyapja rendesen megtanított farkasra vadászni. A másik egy német arisztokrata, világszerte ismert, híres céllövő, igazi kegyetlen sportember. Két vadász áll tehát egymással szemben a háború kellős közepén, kettejük párviadala akár az egész világ sorsát is eldöntheti.
Az oroszból, aki nem különleges, csak teszi a dolgát, azt, amihez ért (vadászik az ellenséges tisztekre), a szovjet hadvezetés és a korabeli média (a frontújság és a röpcédulák) kreálnak hőst. A mind architekturálisan, mind morálisan végsőkig szétzilált város védőinek ugyanis nagy szüksége van az embertelen körülmények között hősökre, és kezdetnek ez az egy is megteszi. A propaganda aztán annyira jól működik, hogy az ellenség sem nézheti tovább tétlenül az orosz háborús sztár felemelkedését, és a legjobb lövészt küldik egyenesen Berlinből, hogy lezárja a kellemetlen ügyet. A végső megoldás aztán hosszú ideig várat magára, a két puskaművész párharca a történet szerint hetekig, a nézők számára két óra hosszáig nyúlik, mint a rétestészta. Talán nem meglepő, hogy végül az oroszok győz, de vajon milyen áron?
Egy ilyen film akkor igazán jó, ha a szemben álló feleket erős egyéniségű, markáns színészek alakítják, a lehető legtöbbet kihozva önmagukból. Ed Harris a német szerepére egyszerűen tökéletes választás. Minden perc, amit a vásznon tölt, elégedettséggel vegyes ámulattal tölti el a nézőt, sőt igazság szerint néha már "zavaró", hogyan lehet valaki ilyen jó, amikor a többiek ennyire nem. Ugyanis a másik "párbajhős", Jude Law igen halovány, a komiszár-jóbarátot alakító Joseph Fiennes, az egykori üde Shakespeare, pedig - mit szépítsük - katasztrofális. Ráadásul szerepének hangsúlyos volta is megkérdőjelezhető, hisz elég nehéz megérteni, miért is van szükség egy harmadikra a két főhős között feszülő történetbe.
A film ezzel együtt működik, mert erős az atmoszférája, és valóban festői a rommá lőtt város, mint állandó háttér. Csak ne tartana két órán át.
