Talán még nem is találkozhattunk olyan jelenséggel, hogy egy mozifilm csupán egy DVD-megjelenés promócióját szolgálná, de változnak az idők. Pálfi György új moziját korábban csupán a két és feledik nagyjátékfilmjének nevezte, de a Szemlén már bátran vállalta, hogy ez egyértelműen a harmadik mozija. A helyében ezt előtte alaposan átgondoltuk volna.
Pálfi vs. magyar film
Pálfi György filmjeit korábban éppen azért szerettük, mert magasan kilógtak a hazai átlagból. Ő a nagyon kevés vizuálisan gazdag képzeletvilággal rendelkező magyar rendezők egyike, aki ráadásul hazánkban példátlan módon még a számítógépes speciális effektusokat is ügyesen tudja használni, ráadásul történetmesélési formáiban is ötletesen kerüli a sablonokat. A Nem vagyok a barátodról egyik fent említett erényére sem ismerhetünk rá. Olyan, mintha nem is Pálfi György rendezte volna. Az egy-két évtizeddel ezelőtti hazai filmgyártás rákfenéje volt, hogy állandóan panellakásokban ordítoztak és sírtak az emberek, és a Nem vagyok a barátodban ehhez képest csupán annyi változott, hogy a panelkérókat más helyszínekre cserélték. A vizualitásban korábban oly gazdag direktor ezúttal Pohárnok Gergely operatőrt elhagyva a pazar képi világot is zavaros kézi kamerás képekre cserélte, ezzel pedig beállt egy olyan sorba, ahol már így is túlságosan sokan álltak előtte.
Improvizációk
A film kísérőfilmje a kb. tíz perces Nem leszek a barátod még afféle dokumentumfilmként vizsgálja az ovisok szociális hálóját, ami a rendezői koncepció alapján arra enged bennünket következtetni, hogy az emberek már ebben a korban is vérbeli kis mocskok, csak akkor az aranyos kinézetüknek köszönhetően még nem tudjuk ezért őket elítélni. Az ezután következő Nem vagyok a barátodban Pálfi közel egy tucatnyi színésszel/amatőrrel improvizált a mai magyar valóságban játszódó jeleneteket, melyek elsősorban a párkapcsolati tematikát boncolgatják. A rendező elmondása szerint különösebb koncepció nélkül álltak neki a dolognak, és ez sajnos látszik is a filmen. Mintha egyik figurájának se lenne emberi oldala. Mindenki végtelenül önző, kicsinyes, primitív és az összes helyzetben a legrosszabb megoldást választja, és ha a rendező és színészei így látják a mai magyar helyzetet, az végtelenül kiábrándító.
Summa
A Nem vagyok a barátod egy végtelenül embergyűlölő darab, ami az emberség legkisebb csíráját sem hordozza magában, ezért a hitelesség csírája is hiányzik belőle. Több tucatnyi hasonlóan negatív kézikamerázós művészmozit láthattunk már az utóbbi években ennél sokkal jobban elkészítve, és rendkívül szomorú, ha egy korábban az egyediségéről ismert filmes csupán gyengén utánozza nála jóval tehetségtelenebb fesztiválozós kollégáit ahelyett, hogy a saját útját járná.
Kinek ajánljuk?
- Mazochistáknak.
- Megszállott embergyűlölőknek.
Kinek nem?
- Akik szerették Pálfi korábbi filmjeit.
- Akik elhiszik, hogy azért néhány emberben lakozik némi jóság is.
2/10
