Az iskolának tanulunk

A gimnázium – a középiskola – egy életre szól. Ez a lecke Amerikában. Tény, hogy nálunk is fontos szereppel bír a sorsunk alakulásában, a kapcsolatainkat (barátságainkat) illetően, illetve, hogy mire visszük a későbbiekben, hol és hogyan tanulunk és/vagy dolgozunk tovább, előbb-utóbb, persze, mindannyian a munka frontján találkozunk. A nagy jelentőségű, meghatározó korosztályi élethelyzetre a tengerentúlon külön filmes iparág szerveződött, a tinédzser-mozik alapjait a gimnáziumi filmek "műfaja" képezi. A középiskolai campusi környezetben játszódó Sikoly-filmektől kezdve A csaj nem jár egyedül című produkción át Az új fiú és a Superbad – avagy miért ciki a szex? című mozikig bezárólag elképesztően gazdag és sokszínű a kínálat, s ezek a filmek is éppenséggel a nagy hirtelenség lendületével jutottak eszünkbe – minőségüktől függetlenül.
Ebben a filmfajtában minden esetben hangsúlyos szerephez jut a menő, a jól sportoló és jól tanuló (inkább előbbi) alfahím és társa, a tökéletes testű és szépségű barátnő, aki szinte mindig a pomponlány-csapat vezetője, akik ha a szaporodás céljával párosodnának (nem teszik), a hibátlan utódot nemzenék. Amellett, hogy párban járnak, jelentős kíséretük, rajongótáboruk van, velük szemben állnak a vesztes figurák, akik zsíros bőrűek, retardáltak, tyúkmellűek (lányok esetében: deszkák) stb., legfőképpen: sikertelenek. Más kérdés, hogy a középiskolai szívóág után ezek a srácok az életben többnyire sokkal jobb eredményeket produkálnak. Legalábbis a filmeken.

Az életnek tanulunk

Így van ez a Már megint te?! című opus esetében is. A New York-i főirodai alvezéri kinevezés küszöbén álló PR-szakértő Marni (Kristen Bell) a bátyja, Will (James Wolk) esküvőjére készülvén szembesül azzal, hogy az ara nem más, mint egykori középiskolai társnője, az alázásokban vezérszerepet játszó, az akkori időkapszula videofelvétele szerint önmagát élvezettel a gimnázium börtönőrének tituláló Joanna – az egykori J. J. – (Odette Yustman). A pattanásos, béna szemüveges Marni hiába alakult át időközben igen vonzó és fölöttébb sikeres kommunikátorrá, a tíz évvel korábbi rút és esetlen kiskacsává vedlik vissza. S mikor már azt hinné, magára maradt a bajban, a családhoz betoppan Ramona néni (Sigourney Weaver), Joanna menő (sikeres és gazdag) nagynénje, aki – nem mellesleg – Marni (és Will, no meg a kisöccsük) anyukájával, Gaillel (Jamie Lee Curtis) járt egy iskolába, ahol a legjobb barátból a legeltökéltebb rosszakaróvá váltak. A feltoluló régi sérelmek homályba borítják a közelgő lakodalom fényét, az érintettek bosszúért és bocsánatkérésért küzdenek, nem a családi békéért és a közös boldog jövőért.

Semmiből se tanulunk

Gimnazista mozik terén nem számít újoncnak Andy Fickman rendező: a nyomokban Shakespeare-i maradványokat (a Vízkereszt, vagy amit akartok című klasszikus komédiából) tartalmazó Micsoda srác ez a lány! című tini-vígjátéka előgyakorlatnak nevezhető. Pont olyannak, ami ehhez a filmhez kell, nem túl bonyolult jellemekkel és párbeszédekkel, egyszerű történetvezetéssel összeeszkábált viccelődésnek. A Már megint te?! is ilyen, a közös középiskolai élményekre apellál, nem igyekszik sokat csavarni maga magán, hiszen a gimnázium pokla és paradicsoma mindenki számára ismerős (vagy: élő) élmény, elegendőek a faék-poénok, mondjuk, hogy valakit leöntsenek valami bizarr állagú és színezetű maszlaggal, vagy beleessen egy hangyabolyba.

A díváktól tanulhatunk

Az egyszerűségbe illeszkednek a dívák komédiázásai, Jamie Lee Curtis és Sigourney Weaver – hogy a nagymamát alakító Betty White-ról se feledkezzünk meg –, ám az alapvetően hakniszagú jelenlétük a tehetségük és rutinjuk miatt mégis többet nyújt a gyorsan elfelejthetőnél. Közös szcénáikban ott vannak a vásznon, és szerencsékre élvezik is az óvodás szintű vicceket, ezért ránk is jótékony hatást gyakorolnak. Fickman (rendezési még: Gyerekjáték, A Boszorkány-hegy) a cameo-jeleneteket nem jól hasznosítja, Patrick Duffy felbukkanása kiaknázatlan marad, csak a felbukkanás számít, a Dwayne "The Rock" Johnson figurájában rejlő humorforrást sem meríti ki – márpedig egy vígjáték esetében ez volna a cameozás értelme. Ám mi tagadás, a film szimpla helyzetkomikumai működnek, a néző nem fog fanyalogni, hiszen nagyjából azt kapta a pénzéért, amire számított. Egy jó színészekkel erősített, gyengén és sablonosan megírt és megrendezett elnyújtott kamaszkori vígjátékot, több gyatra viccel, mint emlékezetessel.

Kinek ajánljuk?
- Az amerikai gimnáziumi filmek elkötelezett híveinek.
- Akinek elég a boldogsághoz Jamie Lee Curtis és Sigourney Weaver jelenléte.
- Volt, leendő és gyakorló pompon-lányoknak.

Kinek nem?
- Akik szerint van élet és vígjáték a középiskolán túl is.
- Akiknek jobban tetszett, amikor Weaver alieneket irtott, Curtis pedig maszkos késessel birkózott.
- Fiúknak.

5/10