Be kell valljam, hogy ez volt az első film, amit Pedro Almodovartól láttam. Hiba volt, hogy eddig nem mélyültem el a munkásságában. Elképesztő! Az egész film elvarázsol, egyszerre drámai, rémisztő, elgondolkodtató, de mindenképpen maradandó élmény. Azt nem mondom, hogy havonta megnézném, mert nekem egy kicsit „durva”, de nagy valószínűséggel évekkel később is beszélni fog róla a filmes szakma. Banderas pedig kellemes meglepetés volt nekem!
Antonio Banderast bevallom én egy kicsit ripacsnak tartom, a spanyol szépfiú, hódító, az álarcos hős, mindig ezek a jelzők jutnak eszembe róla. De ez mostantól másképp lesz. Ezúttal nem bújik szépfiú bőrébe, inkább egy kissé(?) őrült plasztikai sebészt alakít. Nem is rosszul. Hiteles marad a hidegvérű, darabolós, vagdosós sebész szerepében.
A film egyszerre érzelmes, drámai, miközben félelmetes, rémisztő, idegőrlő. Gyengébb idegzetűeknek nem feltétlenül ajánlom.
A Banderas által megformázott plasztikai sebész, Robert látszólag normálisan él egy hatalmas villában, gyönyörű kerttel, ám a pincében valami elképesztő dolog folyik. Ide be van zárva egy „beteg”, egy fiatal nő, Vera (Elena Anaya) akin a sebész kísérleteket végez. A doktor egy mesterséges bőr „feltalálásán” dolgozik, és ehhez használja fel a nőt. Az egész kicsit olyan, mint egy Frankenstein sztori, ahol a kissé őrült tudós, jelen esetben orvos egy teremtményen dolgozik. A különbség az, hogy ez a nő egy ember, és életben van. Ami még hátborzongatóbbá teszi az egészet, számomra. Többször rázott ki a hideg, vagy futott végig a hideg a gerincemen...
A film megnézése közben többször jutott eszembe, hogy tulajdonképpen milyen műfajnak is mondanám, ha csak egy skatulyába húzhatnám be, mert vannak benne drámai részek, horrorisztikus, de néhol thrillerre hajaz. Arra jöttem rá, hogy kb. minden filmkockát más műfajnak tekinthetünk, mégis sikerül egységgé kovácsolni.
A Bőr amelyben élek az elkészülte és a bemutatója óta kapott hideget és meleget is, mint a rajongóktól, mint a kritikusoktól és a közönségtől is. Cannes-ban Arany Pálmára jelölték, de a zsűri fele kivonult a vetítésről. Az Almodovar rajongók is vegyes érzelmekkel fogadták a rendező legújabb munkáját. Sokak szerint a történet egy kicsit keszekusza, nincsenek kibontva bizonyos szálak, és a történet sem magával ragadó.
Mint mondtam, én nem vagyok Almodovar rajongó, de szerintem egyszer mindenképpen érdemes megnézni A bőr, amelyben élek című filmet! De figyelmeztetem azokat, akik egy jó kis vígjátékot, vagy romantikus filmet vagy lövöldözős, gyilkolós filmet akarnak látni, azok ne ezt válasszák!
8/10 pont
