Ironikusan beszól a dohányzóknak és a dohányelleneseknek, az amerikai kormánynak és a médiának, közben egy családi dráma és vígjáték is egyben. Itthon is mozikba került a Thank You for Smoking című amerikai függetlenfilm, amiben semmi sem szent. Még a ronda Katie Holmest is képesek bevetni a szabadság hirdetése érdekében, és a szabadság eszméjét pedig az eladott mozijegyek érdekében. Azért legalább nevetni lehet rajta valamennyit.
Mit akar?
A Thank you for smoking című film után egyetlen problémám, hogy nem derült ki, hogy mit akart sugallni a rendező: most cigizzek vagy nem? Aztán elolvastam az Ignore Magazin interjúját a 29 éves rendezővel. A beszélgetésből kiderült, hogy a hollywoodi gazdag kölyöknek született Jason Reitmannek nincs arra szüksége, hogy bármelyik oldal pénzelje, hiszen édesapja, Ivan Reitman rengeteg mainstream film rendezője és producereként megfelelő anyagi hátteret és jó kapcsolatokat tud számára biztosítani bármihez.
A dohányos filmmel debütáló rendező egyébként nem dohányzik, utoljára tizenöt évesen próbálta, de nem sikerült meglátnia ennek a szenvedélynek a szépségét. Saját bevallása szerint nem dohányzásellenes, filmjével egy dolgot kívánt propagálni: a szabadságot. Azt, hogy mindenki eldönthesse, mit akar, mit nem, mit bír felvállalni morálisan, és hogy ez mindenkinek saját bevallására legyen bízva, ne pedig felülről akarják megmondani, hogy mit lehet. Nem csoda, hogy ez a tematika motiválta filmkészítésre, hiszen az überbürokratikus, militarista Amerikai Egyesült Államok szülöttje, márpedig akinek az USA-ban van egy kis esze és rálátása a dolgokra, annak nem tetszik, ami ott folyik. Ha pénze van, még lázadozhat is.
Gyilkosok vagyunk, fiam
A rendszer- és kormányellenesség végig tetten érhető a Christopher Buckley 1994-es szatirikus regényéből készült filmben, néhol kicsit túl szájbarágósan is. Például, amikor a főszereplő gyerekének kétoldalas esszét kell írnia arról, hogy miért az amerikai kormány a legjobb kormány a világon. Az apa röviden vázolja tizenkét éves fiának, hogy kormányuk nem hogy jó, de kizsákmányolja a szegény országokat, folyton háborúzik és tönkretesz más gazdaságokat a maga érdekében. Erre a jelenetre a film későbbi részében még lesz visszacsatolás, és az viszont már tényleg vicces lesz, így a szájbarágás utólag megbocsátható.
A dohányzás megint cool lesz
Egyébként a sármos Nick Naylor megpróbáltatásait követhetjük nyomon a Thank You for Smokingban, aki nem elég, hogy elvált, gyerekét egy másik férfi neveli, de a munkája miatt sem irigyelheti senki. Egy olyan kutatócég igazgatóhelyettese és szóvivője, ami azt próbálja elérni tudományos vizsgálatai eredményeinek bemutatásával, hogy minél többen vegyenek cigit. Magyarul azon dolgozik, hogy minél többen haljanak meg tüdő és érrendszeri megbetegedésben. Azaz közvetve gyilkos. Amerikában pszichopatának vagy európainak nézik azt, aki rágyújt, így a humoros cigilobbistának nagyszerű kommunikációs készségére ellenére is nehéz dolga van. Egyre kevesebben dohányoznak, a nyomás nő, a helyzet bonyolódik. Kitalálja, hogy a filmipar segítségével újra coollá és szexivé teszi a cigizést, mint amilyen James Dean idejében volt, lelki szemei előtt egy gyárkéményként füstölő Brad Pitt és Catherine Zeta Jones lebeg. Miközben a másik oldalról azt találják ki, hogy nem elég a felirat, minden dobozra halálfejet és "méreg" feliratot kell ragasztani.
A filmet apró betétekkel (fiktív reklámok, vintage filmbevágások, képi gegek, önmagukat játszó, eredeti amerikai médiagecik szerepeltetése) próbálják feldobni. Szerepel benne a Marlboro Man is, akit a főszereplőnek kell megkennie egy bőrönd pénzzel. Azért érdekes ez, mert tényleg létezett egy ember az USA-ban, Wayne McLaren, aki a Marlboro-reklámokból vált államokszerte ismertté. McLaren testesítette meg az egészséges cowboyt, akinek folyton cigi lóg a szájából. Csakhogy Wayne-t 1992-ben, 51 évesen elvitte a tüdőrák. Élete utolsó éveiben a dohányzás ellen kampányolt, és ezek voltak utolsó szavai feleségéhez: "Vigyázz a gyerekekre. A dohányzás megöl, én vagyok erre az élő példa".
South Park-részekből már régóta ismert poénok finomított filmes változatával próbál nevettetni, így annak javallott a film egy kis esti rityi-rötyire, akinek nem derogál az enyhén mocskos és olcsó humor. Nem lehet mindenkitől elvárni, hogy nevetni tudjon egy vicces szituációba helyezett rákos fiún (akit egyszerűen csak Cancer Boynak hívnak), még akkor sem, ha ez csak film.
Katie Holmes ég
A Nick Naylort játszó Aaron Eckhart remekül alakítja a szimpatikus figurát, és muszáj is neki, hiszen valahogy ambivalens érzéseket kell keltenie a nézőben. De nem mindegyik szereplőt sikerült ilyen jól becastingolni. Az elvileg őrjítően szexuális riporternőt alakító Katie Holmes például jókora melléfogás, Tom Crusie választottja ugyanis nagyon csúfan mutat a vásznon. Nemcsak a sminkesek nem segítettek rajta, de a színészi játéka is cserbenhagyta abban, hogy hitelesen alakítson egy vonzó nőt, aki úgy bepalizza hétpróbás főszereplőnket, ahogy önök is látni fogják, ha megnézik a filmet. Viszont a ruhás szexjelenet olyan gyenge lett, hogy ez még a Szcientológia Egyház szabályaival sem ellenkezhet, így biztos, hogy Cruise sem akarja majd kivágatni.
Mivel csalogatnak
Az ígéretes elsőfilmes Jason Reitmannek nem célja a világ megváltása, ennél több érzéke van a realitáshoz. Bár minden lehetősége meglenne hozzá, még nem áll be a hollywoodi blockbustergyárók sorába, mert ezt is megteheti. Apja, Ivan Reitman referenciái közt található a Dilibogyók (az ifjú Bill Murayvel), az Ikrek (Schwarzeneggerrel és Denny DeVitóval címszerepben), a Szellemirtók, az Állj vagy lő az anyám (Sylvester Stallonéval) illetve az Ovizsaru (Schwarzeneggerrel a címszerepben) című könnyen fogyasztható, szórakoztató filmek, így a fiának van honnan kitörnie.
Kitörési kísérletének lett az eredménye, hogy hollywoodi létére eléggé bátor hangot üt meg alkotásával: filmjén talán közel annyira el tudnak szórakozni az indymedia keményvonalas antiglobalistái, mint a Shape magazin egyszerű nőolvasói. Kisebb sztárparádéval igyekeznek minél szélesebb réteget a mozikba hívni: feltűnik az öreg Robert Duvall, miniszerepben a jóképű Adam Brody, unszimpatikus szerepben Rob Lowe, és ugye a fent említett Katie Holmes.
A szenvedélyes dohányosoknak a jó sztori mellett már a címe miatt is megéri beülni: ugyan senki nem fogja ettől eldobni a cigit, de legalább egyszer megköszöni nekik valaki (már a címben) azt a temérdek pénzt és sejtet, amit a dohányzás oltárán feláldoztak.
A mozikban tehát egy film a politikai korrektség fellegvárából, amiben a dohány-, az alkohol- és a lőfegyverlobbista játssza a jót, és a szabadságot meg a szülői felelősségvállalás fontosságát hirdeti. Végig a tengerentúlon mélységesen megvetett dohányzásról szól, viszont egyetlen szál cigarettára sem gyújtanak rá benne. A geci média pedig a végén megkapja a magáét.
A Thank You for Smoking rendezője valami többet akart. Ez az első nagyjátékfilmje, ahhoz - és a mostanság mozikban játszott amerikai filmekhez képest - nem is rossz.
