Rengeteg olyan sztori van, hogy X és Y a közös filmjük forgatásán szerettek egymásba. (Lásd: Tom Holland és Zendaya a Pókember forgatásán, Blake Lively és Penn Badgley a Gossip Girl ideje alatt, majd később Ryan Reynolds lett a pasija, amikor a Zöld Lámpást vették fel, A hetediknek köszönhető Brad Pitt és Gwyneth Paltrow szerelme, aztán jött a Mr. és Mrs. Smith és Angelina Jolie, amivel megszületett a legendás Brangelina páros, Jennifer Aniston és Vince Vaughn a Szakíts, ha bírsz forgatásán randizgattak, majd a Hippi-túrát forgatva Justin Theroux-val jött össze, Ryan Gosling és Eva Mendes a Túl a fenyvesent forgatva szerettek egymásba, Penelope Cruz és Javier Bardem a Vicky Cristina Barcelona forgatásán jöttek össze.)

Mi ez, valami munkahelyi ártalomról lehet szó?

Mert aztán jön az új film egy új férfi, női színésszel, akivel elő kell adni a nagy szerelmest, és a hűség itt véget is ér. (Kivéve, amikor nem.)  Mi ennek az oka?

Nagyon leegyszerűsítve: a színészek többnyire a forgatásokon tudnak ismerkedni. Nekik ez a munkahelyük, ahova be kell járniuk. Ahogy a hétköznapi ember életében is előfordulhat, hogy munkahelyi kapcsolatból valami több lesz, úgy ez itt sem ördögtől való. Sőt! De ennél egy kicsit összetettebb a dolog, ezért is foglalkoztak vele tudósok.

A szerelem és a színészet kapcsolata

Thalia Goldstein, a George Mason Egyetem pszichológia tanszékének adjunktusa és Paul Bloom, a Yale Egyetem pszichológia professzora az elsők között vizsgálták, hogy mi történik az agyban színházi előadás közben. Kutatásaik szerint

a színészek rengeteg energiát fordítanak arra, hogy mentális állapotukat a játszott karakterhez igazítsák. De mi a helyzet akkor, amikor a színészeknek úgy kell tenniük, mintha szerelmesek lennének?

A testüket és szavaikat olyan helyzetekbe és interakciókba helyezik, amelyek fiktívek, de a testük és cselekedeteik a valóságot utánozzák”

– mondja Goldstein. „Ezért lehetséges, hogy a színészek fiktív viselkedéseket valóságosként olvasnak, és ennek megfelelően követik az érzelmeiket.”

Hasonlóképpen, a színészeket arra is képzik, hogy nyitottak és érzelmileg intelligensek legyenek, hogy különféle karaktereket játszhassanak el. „Valószínűbb, hogy nyitottak lesznek az érzelmi kapcsolatok lehetőségeire másokkal, akik szintén érzelmileg intelligensek és nyitottak” – javasolja Goldstein.

A színészek közötti szerelem jelensége jól ismert az iparágban. Ezt enyhe megszállottságnak nevezik

– mondja Dr. Glenn Wilson, pszichológus és a Psychology for Performing Artists című könyv szerzője. Bár rendkívül gyakori, a rendezők még mindig foglalkozási ártalomként tekintenek a jelenségre.

Szerelem a vásznon és a valóságban

A színészek gyakran azzal a kihívással szembesülnek, hogy hitelesen kell ábrázolniuk a szerelmet a képernyőn. Az érzelmek valódi megélése és átélése nem csak a nézők számára teszi hitelessé az előadást, hanem a színészek számára is valóságos élményt nyújthat.

Ez az érzelmi befektetés sokszor a forgatások után is megmarad, így nem ritka, hogy a képernyőn kialakult szerelmek a való életben is folytatódnak.

A színészi munka érzelmi és pszichológiai vonatkozásai még mindig sok kutatást igényelnek. Az azonban egyértelmű, hogy a színészeknek különleges képességük van arra, hogy érzelmeiket a szerepeikhez igazítsák, ami néha a valós életben is mély érzelmi kapcsolatokhoz vezethet.

Az iparági tapasztalatok és kutatások egyaránt azt mutatják, hogy a szerelem és a színészet közötti határvonal gyakran elmosódik, ami különleges dinamikát hoz a színház és a film világába.