Ezen a héten két belvárosi kisszínházból ajánlunk egy-egy kortárs előadást. A Bányavirágban az erdélyi életre, a Mary és Maxben pedig egy földrészeken és korosztályokon átívelő barátságra nézhetünk rá a megszokottól eltérő nézőpontból.
Bányavirág (Pinceszínház, rendezte: Csizmadia Tibor)
Székely Csaba az utóbbi évek legnagyobb felfedezettje a kortárs magyar drámában. 2011-ben, amikor a Pécsi Országos Színházi Találkozón a Bányavirággal megnyerte a dramaturgok Vilmos-díját, még senki sem ismerte. Rá egy évre a darab a marosvásárhelyiek előadásában már aratott a szemlén. Aztán jöttek sorban az új darabok, a Bányatrilógia második és harmadik része, a Vitéz Mihály, a Szeretik a banánt, elvtársak? És Székely Csaba nevét megtanulták a színházszeretők.
A Pinceszínházban látható előadás is 2012 óta van műsoron. A kis erdélyi falu lakóinak története teljesen más Erdély-képet rajzol a nézők elé, mint amit megszoktunk. Igaz, az stimmel, hogy töméntelen pálinka folyik le a torkokon, de székely romantika helyett munkanélküliség, kilátástalanság, az öngyilkosság mint sorsminta uralja az itt élő generációkat. Mégis, a szerethető karakterek és a sajátos humor miatt nem kell attól félni, hogy tömény depresszióba süllyedve jövünk ki az előadásról, amit feltétlenül valami töménnyel kell oldanunk.
"Csizmadia Tibor rendező hagyja a színészeit érvényesülni, akik élnek is a lehetőséggel, és végig tartják a tragikomédiát, kissé nagyobb hangsúlyt adva a komikus vonalnak, amelyben a tragédia nem tud villámként belecsapni. Ugyanakkor a stílusregiszter a gúnytól a fekete humoron át a groteszkig terjed, úgyhogy a szórakoztatás igen széles skáláját járja be az előadás"- írta a rendezésről Zsedényi Balázs. És akik ezt a széles skálát bejárják: Kaszás Gergő, Epres Attila, Bozó Andrea, Tóth József és Vándor Éva.
Az előadás április 22-én és május 3-án látható a Pinceszínházban, mindkét alkalommal 19 órakor.
Mary és Max (Bethlen Téri Színház, rendezte: Valcz Péter)
Aki látta A. Elliott gyurmafilmjét, amiből a darab készült, annak nem kell bemutatni Maryt, a csúnyácska és esetlen ausztrál kislányt és Maxet, az Asperger-szindrómás, New York-i negyvenest. Az előadás húsz éven keresztül követi a történetüket. Miközben sok mindent megtudunk az Asperger-szindrómáról is, nem ez a lényeg, hanem a két szereplő kivételes barátsága. Igaz, van egy harmadik szereplő is: maga a rendező, aki hol narrátorként, hol Mary szerelmeként van jelen a történetben.
Az előadás egy különleges pályázat eredménye: a Bethlen Téri Színház és a Manna Egyesület olyan fiatal alkotókat keresett, akik vállalták, hogy különböző generációkról szóló darabokat állítanak színpadra, fiatal és idősebb színészekkel. Így többszörösen is igaz a program címe: igazi Találkozások jöhetnek létre a generációk között. A Mary és Max ennek a sorozatnak az első előadása, ami már önmagában is igazolja, mennyire jó ötlet volt meghirdetni.
A két főszerepben a Tünet Együttesből ismert Gőz István és az évekig Kaposváron játszó, most szabadúszó Grisnik Petra játssza. Kettejük összjátéka is igazi találkozás.
Az előadás április 25-én, május 4-én és május 30-án látható a Bethlen Téri Színházban, minden alkalommal 19 órakor.
