Csizmadia Tibor színházigazgató meghívására a Színház és Filmművészeti Egyetem III. évfolyamos színész osztálya "fáj" címmel játszik egy érdekes előadást az egri stúdiószínpadon december 10-én este, a teátrum "extrák" programjainak "fiatal" sorozatában. Az előadásra jegyeket nem árul a színház, helyfoglalás érkezési sorrendben, a végén mindenki maga dönti el, mennyit tesz a kalapba. A darab rendezőjével, Forgács Péterrel beszélgettem.
- Ágota Kristóf, azaz Kristóf Ágota Svájcban élő, franciául író, magyar származású írónő művei negyven nyelven jelentek meg, a kortárs francia nyelvű irodalom jelentős alkotója. Miről szól "A nagy füzet" című regénye, melyből a "fáj" készült?
- Egy fiú ikerpárt nagyanyjukhoz, falura menekíti le anyjuk a második világháború alatt. Vesznek maguknak egy nagy füzetet, és elhatározzák, mindent leírnak benne, ami történik velük - egyetlen szabály van: a történeteknek igazaknak kell lenniük. Ez alatt azt értik, hogy nem szabad semmit véleményezni. Ha az a történet, hogy feküdtem az utcán, és egy katona pokrócot terített rám, akkor azt már nem szabad hozzáírni, hogy a katona jószívű volt, maradnak a puszta tények. Örkény egyperceseihez hasonló kis villanások, csattanós, erős, helyenként brutális sztorik sorjáznak, szikáran, csupaszon, hidegen. Szándékok, következtetés, magyarázat, jellemzés, érzelmek nélkül. Mindezt az olvasónak, a befogadónak kell hozzáadnia, "belelátnia" a történetekbe.
- Hogyan jött az ötlet, hogy ebből előadás szülessen?
Jelentős olvasmányélményem volt a könyv 2000 táján. Most meg tanítom ezt a harmadéves osztályt a főiskolán, és azt gondoltam, hogy a regény technikája - hogy a befogadónak kell megfejtenie a szereplők érzéseit, a helyzetek milyenségét - pont olyan, mint amikor egy próbafolyamatban egy színész a rendezővel megfejt egy színházi dialógust, egy szerepet. Tehát hiába "vérpróza", dramaturgiájában, logikájában mégis van valami nagyon színházi, ezért választottam feladatul az osztályomnak.
- Hogyan talál kapcsolódási pontot egy huszonéves ehhez a témához?
A háború itt csak ürügy. Azt is csak sejtjük, hogy a második világháborúról van szó, valószínűleg egy magyar faluban. Az írónak kell egy szélsőséges élethelyzet, amiben megmutatkozik, milyen is az ember lecsupaszítva. Ha a túlélésről van szó, akkor a kulturáról, civilizációról kiderül, hogy csak áttetsző fátyol, mely lehullik rólunk, és rosszabbak vagyunk, mint az állatok. Még megdöbbentővé az teszi ezt a helyzetet, hogy két gyerekről van szó, akik mindennel először találkoznak, következésképpen mindent elfogadnak, azt tanulják meg, hogy a világ ilyen kemény, nekik ez lesz a természetes. Szűk, szigorú vaslogikát sajátítanak el: ha ölni kell a túlélésükhöz, ölnek, ha valaki éhes, enni adnak neki, hogy ő túléljen.
- Hogyan mesélitek el ezeket a történeteket?
Az anyag kegyetlensége mellett borzasztóan megkapó és izgalmas. Nagyon játékosan, szabadon nyúltunk hozzá. Néha bábszínházas, néha mozgásszínházas megoldásokat találtunk, néha dalra fakadnak a szereplők. A játék ugyanúgy szabad asszociációkra készteti a nézőket, mint a könyv az olvasót, izgalmas nézni. Megtornáztatjuk a nézők fantáziáját! (Jónás Péter)
