"Kapod a frászt, ha nyomom a gázt, mint süket a csengőt"
Autóval versenyezni jó. De mennyire, hogy jó. Nyomjuk a gázt, legyőztük a természetet, de leginkább önmagunkat győzzük le, a halálfélelmünket. (Adj egy kis adrenalin gázfröccsöt, léccí.) Az anyukánk halálfélelmét azonban ezzel azért nem lehet letudni, Michel Vaillant anyukája is aggódik pici fiáért, álmában felborul a versenyautó, benne Michel, robbanás, izzadt ébredés, ne, ne induljon Michel a Le Mans 24 órás versenyén, mert a 13-as autó lesz a veszte. Aztán mikor ezen is túl vagyunk, akkor jön a neheze. Az előjelek aggasztóak.
Hogy érthető legyen a nagy riadalom, vissza kell mennünk a múltba, meg kell értenünk a mozgatórugókat, legalábbis azért, hogy egy rugóra járjon az agyunk. Aki Michel Vaillant képregények lelkes olvasójaként határozza meg saját identitását, annak nem kell magyaráznom, hogy két nagy istálló verseng ebben a világban (mióta az eszüket tudják). Csak a gyengébbek kedvéért, no meg azokért, akik idegbajt kapnak, ha autóversenyről van szó, meg kell jegyeznünk, hogy az istálló ez esetben nem lovak tárolására létrehozott célnak megfelelően kialakított kissé büdös építmény, hanem garázs. A garage francia eredetű szó (ahogy a film is az, nem is beszélve a képregényről) jelentése egyrészt gépkocsik elhelyezésére szolgáló helyiség (ez közismert), másrészt gépkocsik elhelyezésével, karbantartásával és javításával foglalkozó üzem. Az istálló ez esetben a garage utóbbi elnevezésével kapcsolatos, csak még versenyeznek is, melyre nagyon sok pénzt kell elkölteni. (Egyébként ezért nem támogatja - nagyon helyesen - az amúgy kis híján az elmúlt hét évben jobb és bal oldalilag egyaránt a csőd szélére juttatott államháztartásunk Baumgartner Zsoltot.)
Szóval ebben a képregény-világban két istálló verseng a dicsőségért. Az egyik a Vaillant, a másik a Leader. Beszélő nevek ezek, az első jelentése bátor, hősies, kitartó, a második pedig főnök, vagy inkább vezető, az első francia származású szó, a második inkább angolszász. És innentől kezdve, hogy megértettük a mélyebb összefüggéseket asszociálhatunk is egy csöppet: a franciás hangzású a tisztességes versenyre törekszik, az angolszász pedig csal egy csöppet, illetve egészen pontosan minden egyes versenyen. (Persze aktuálpolitizálást nem kell feltétlenül belekeverni egy szórakoztató műfaji film mondanivalójába, kivéve, ha az teljesen egyértelmű, és benne van a levegőben, de nagyon. Vagyis itt most bele kell keverni.) Nem kicsi az áthallás: az iraki megszálláshoz fűződő viszony is leképezhető ebben a szembenállásban. (Hogy mást ne mondjak.) Szóval két istálló küzd itt már évtizedek óta a dicsőségért (no és persze a sok pénzért, ami a dicsőséggel jár, meg a szponzorokért, meg a legjobb autóversenyzőkért?), az egyik nemes, a másik nemtelen eszközökkel.
És most térjünk rá a lényegre. Michel Vaillant nem akármilyen pilóta. Figyel a részletekre, tudja jól, hogy a gáz nyomása önmagában nem elég a dicsőséghez, figyelni kell a fák elhelyezkedését, melyek befolyásolják a széljárást, vagyis a természet lelkére is kell figyelni, konzultál is néha indiánokkal, eszkimókkal, meg olyanokkal, akik transzcendens kapcsolatban vannak a természet lelékével. Jó ilyet látni manapság, amikor a környezetünk szennyezésének versenyében mindannyian bátran beneveztünk. (Jelzem bátran : ehhez kell csak az igazi bátorság. Vagy butaság persze.) Ám hiába konzultál lelkesen fűvel-fával (a szó szoros értelmében) Michel barátunk, a túloldalon csalók játszák sokszor nem kicsit veszélyesnek tekinthető játékokat, mely bizony mára már el is durvul (lásd terrorizmus), és Michel a Le Mans 24 órás versenyén apja életéért száll a ringbe, vagy inkább ül az autóba. Node, melyik csapatéba? A film innentől kezdve bővelkedik fordulatokban, csak próbáljuk kapkodni a fejünket, mint az autóversenyek nézői. Kiderül, hogy "anyám, az álmok nem hazudnak", csak éppen az a kérdés, hogy ki ül a 13-as autóban, ki kinek a gyilkosa lehetne, ó jaj, kénytelen vagyok a cinkosságra, hiszen gyilkosok közt cinkos, aki néma, én pedig hallgatok, mert még véletlenül, sem lövöm le a filmnek a slusszpoénját. Sőt, remélem sikerült mindenkit tévútra vezetnem a film befejezését illetően.
Én pedig maradok azon a bizonyos macskakövesen, amiből mint tudjuk, mégis csak lehet barikádot építeni (lásd: Sípoló macskakő), bár ha jól emlékszem, sürgősen abba kell hagyni a dodzsemezést (lásd miniszterelnöki program), és rá kell kapcsolni, legalább az ötödik sebességre. (Azért még így utolsó mondat gyanánt megemlítem, hogy jó lenne konzultálni előtte Michellel, hogy merre találhatók az okos indiánok. Csak a környezettanulmány végett, meg hogy kiderüljön, merről fúj a tengeri szél.)
