Horrormese, ami elé a gyereket csak büntetésből ültetjük le, vagy kedves rajzfilm? Kínzóeszköz, amit a KGB fejlesztett ki, vagy csodás műremek? Szándékos terrortámadás, vagy véletlen baleset? Most elmondjuk az igazságot a Varjúdombi mesékről!
A legtöbb felnőttből kétségbeesett sikoly tör elő ennek a rajzfilmnek a láttán, a gyerekek meg csak simán átkapcsolnak, ha ez megy a tévében. De valóban annyira szörnyeteg teremtmény lenne? Nem lehet, hogy szerencsétlen csak rossz polcra, rossz skatulyába került? Valljuk be, a legszebb angóra macska is torzszülött, ha a drótszőrű tacskók szépségversenyére nevezzük be.
Ez a rajzfilm széleskörű közutálatnak örvend, méghozzá azért, mert szerencsétlen, rút kiskacsaként a gyerekfilmek közé keveredett. Gyerekmesének pedig nagyon nem jó. De akkor lássuk, mit tud, és mi az amit nem tud ez a sorozat.
Születése azzal kezdődött, hogy 1975-ben megjelent Tarbay Ede azonos című mesegyűjteménye. Nem azért itt kezdődik a születés, mert ez az alapja a tévésorozatnak, hanem azért, mert a kötet képeit Heinzelmann Emma, a korszak egyik neves grafikusa, illusztrátora rajzolta. A ’60-as, ’70-es években itthon teljesen bevett szokás volt, hogy a gyermekkönyveket neves festők, rajzolók lássák el képekkel, az viszont nem volt szempont, hogy ezek a képek mennyire állnak közel a gyermekek világához. Így hát nagyon szép, artisztikus illusztrációk születtek, melyek akár kiállításokon, akár nemzetközi könyvfesztiválokon is megállták a helyüket, de a legtöbb gyerek inkább megijedt tőlük.
Amikor a Magyar Televízió és a Pannónia Filmstúdió úgy döntött, hogy rajzfilmet készítenek a Varjúdombi mesékből, magától értetődően a figurák tervezését a könyv illusztrátorára bízzák, és nem pedig a rendezőre, Foky Ottóra, aki rengeteg mesefigurát tervezett már (Mirr murr, Ugrifüles, Misi mókus stb). Heinzelmann Emma figurái csodálatosak, mintha egy Chagall festményből keltek volna életre, de sajnos nem gyerekmesébe valók... Ezek a nagyorrú, foltozott ruhájú fura alakok, akik ráadásul a papírkivágásos technika miatt gépiesen mozognak – egyenesen ijesztőek. Ezt súlyosbították maguk a sztorik, amik a szeretetről és összetartásról szóltak, miközben egy átlagos lurkót a kalandok meg a poénok érdekelnek.
A Varjúdombi mesék mégis egy csodálatos alkotás, és büszkék lehetünk, hogy elkészült! Csak éppen felnőtteknek való. Nézzünk rá más szemmel, mint eddig, fedezzük fel ezeket az avantgard stílusú rajzokat, Gálvölgyi János és Bánffy György megnyugtató hangját, Pethő Zsolt remek zenéjét, és a szeretetet, az összetartást, amit felnőtt fejjel már megbecsül az ember. A gyerekünknek meg ráér akkor megmutatni, ha elmúlt 18.
Hétfőn, kedden és szerdán a Petőfi TV-n.
