Lazán összerakva

A szkeccsfilmeknek van egy óriási előnyük "rendes" versenytársaikkal szemben: senki sem várja el, hogy komolyan vegyük őket, valószínűleg még saját alkotóik sem. Mert a számos, csak lazán kapcsolódó epizód folyamától nehezen kérhető számon a feszes szerkesztés, a nagyívű történetmesélés vagy a pontos dramaturgia: elég, ha színes, szórakoztató és izgalmas az, amit így tesznek elénk. Dyga Zsombor Couch Surfje megfelel ennek a kritériumnak, és jól áll neki a könnyedség. Tegyük hozzá gyorsan, sokkal jobb is lehetett volna, még akkor is, ha tudjuk, Dyga kizárólag magánpénzből, az éppen nagy sikerrel futó, bőkezű állami támogatásból (is) készült Megdönteni Hajnal Tímeát büdzséjének töredékéből dolgozott. Igaz, nem is volt szüksége másra, csak egy rakás különböző kanapéra, a rendezőt beleértve három forgatókönyvíróra és egy raklapnyi remek színészre.

[img id=565151 instance=1 align=left img]Hol ülünk?

Adott a film leitmotifja, a(z angol) címbéli kanapé, amin ülünk, tévét nézünk, kis szerencsével szeretkezünk, eszünk, ne is ragozzuk tovább, nyilván érti a kedves olvasó, vagyis jól használható dramaturgiai elem, ami legalább az egyes epizódok nyitóképsoránál praktikus felhasználásra kerül, a kisfilmek felénél pedig konkrét szerepet tölt be. Mert az ember automatikusan elkezd számolni: ez jól sikerült, a másik kevésbé, megint másik ígéretesen kezdődik, de túl hamar ér véget, és így tovább. Dyga hat, Köbli Norbert három, Mészöly Ágnes pedig egy sztorit jegyez forgatókönyvíróként a tízből, és lehet osztani-szorozni, hogy melyik működik, melyik nem. Van, ahol az összeszokott színészek viszik el a balhét (Elek Ferenc és Kovács Lehel a Harminc az egyhezben), van, ahol jó a történet (Feketeözvegy), máshol egymásra talált a jól kitalált szituáció és a remek előadás (Dramaturgia), máshol vegyes a kép. Nem is igazán jött össze egy ritmus, ami alapján az epizódok követik egymást, a nyitó és záró képsorokkal pedig nem tudtam mit kezdeni. Az alakítások viszont egyformán jók: látszik, hogy első asszisztensként Dyga ezernyi castingot csinált végig, és tudja, mit hozhat ki színészeiből, és azt is, hol találjon szép ÉS tehetséges színésznőket. Hámori Gabriella, Kerekes Vica, Pető Kata, Törőcsik Franciska és Fenyvesi Laura adja egymásnak a kilincset, és ennyi gyönyörű színésznő aligha szerepelt még egyetlen magyar filmben.

Túl jól lett megírva?

A párizsi jelenetnél csak arra tudtam gondolni, hogy Dyga szeretné a filmjét külföldi fesztiválokon is megfuttatni, mert más magyarázatra nem jutottam. 1971-ben járunk, egy, rocksztárokkal haverkodó francia drogkereskedő két csehszlovák turistának mond fel egy nagymonológot arról, milyen link alak ez a Jim Morrison, de csak annyi jön át, hogy magyar színészek ülnek minden ok nélkül egy utcára pottyantott pamlagon. És bármilyen folyékonyan beszél Pető Kata franciául, akármilyen kerekek az elhangzó mondatok, se nem könnyed, se nem szórakoztató az egész, viszont mindenkit halálra idegesített, akivel a filmet láttam. És ezzel el is jutottunk oda, hogy a Couch Surf egyszerűen túl jól van megírva. Nem lehet belekötni a párbeszédekbe, mert jók és pörögnek is, de nem minden szereplőhöz illenek. Nem mindegy, hogy olyan veterán színész szájába adunk valamit, mint Gyabronka József vagy Fullajtár Andrea, vagy egy kezdőébe, akinél, akármilyen tehetséges az illető, egyszerűen nem VALÓSZÍNŰ a dolog. Ilyen az Új osztás című szkeccs: három fiatal sodródik egy pikáns édes hármas felé. Jók a szereplők, jó a ritmus és minden stimmel, de nem hiszem el, hogy ezek a gyerekek így beszélnek, míg a Dramaturgia című politikai szatírában abszolút elhiszem, hogy egy bürokrata így osztja az észt és alárendeltjét. Persze nagyobb baja ne legyen egy filmnek a jól megírt dialogusoknál!

Kinek ajánljuk?
- Aki szerint van potenciál a magyar filmben.
- Aki szereti a szép színésznőket.
- A Kovács Lehel Fan Klubnak, ha van ilyen.

Kinek nem?
- Aki szerint egy gramm potenciál sincs a magyar filmben.
- Aki valami nehéz, tartalmas történetre vágyik.
- Aki nem szerette sem a Tesót, sem a Köntörfalakat.

6/10