Igazi hős, aki pisiszünet nélkül kibír 87 percet a lejárt popslágereket visító, rondán animált dögökkel. Bevallom, nekem nem sikerült, mert kényszeresen a film alatt akartam elintézni egy teljesen érdektelen telefonhívást. De mivel az egész Alvin 3 egy összefüggéstelen hülyeséghalom, a helyemre visszaülve olyan érzésem volt, mintha ki se mentem volna a teremből.
Az ilyen véleményekre persze mindig az a válasz, hogy divat mindent fikázni és különben is, nem én vagyok célközönség. De az Alvin és a mókusok 3 célközönsége nem is tudná megmondani a filmről a véleményét, mert egyértelműen azoknak a vak, agyhalott gyerekeknek szánták, akik formalinos üvegbe zárva riogatják az orvosi múzeumok látogatóit. Az Alvin és a mókusok 3 az évtized legszönyűbb filmje, 3D-szemüveg nélkül is erős fejfájást és hányingert okoz, Jack Bauer válogatott fogolykínzásai ehhez képest kedélyes kocsmai dominópartik.
Az Alvin és a mókusok 3-ban minden el lett rontva. Csapnivaló a forgatókönyv, ocsmányak a CGI-állatfigurák, kőarccal játszanak a színészek, nulla a látványvilág és még röhögni sem lehet a poénokon, mivel kispórolták őket. Az egész film egy kínosan ötlethiányos Tom és Jerry-kergetőzés, amit a legváratlanabb pillanatokban szakít meg valamelyik szőrös kis vakarcs üveghangú éneklése.
A keretsztori ehhez annyi, hogy az előző két részből megismert hat beszélő mókus meg a balfék gazdájuk (a Nevem Earl idején még tehetséges színésznek számító Jason Lee) egy luxushajón utaznak valami zenei bohócdíjat átvenni, de elkeverednek egy vulkánszigetre, ahol egy teljesen bolond, karvalyorrú lány (Jenny Slate) nyolc év alatt sem tudta elhordani a kincsesbarlang bejáratát eltorlaszoló kőrakást.
Jó forgatókönyvíróknál egy ilyen alapötlet azonnal a Titanic, a Cápa és minden létező dinoszauruszos, kannibálos és kalózos film fergeteges paródiája lehetett volna, Jonathan Aibel és Glenn Berger viszont még lopni sem tudnak rendesen. A humor nekik csak annyit jelent, hogy Jason Lee pont úgy esik seggre a napolajcsíkon, mint a Reszkessetek betörők rablói, a Tarzan-imitátor Alvin pedig kikenődik egy fán és benyögi, hogy "Összetörtem a mogyoróimat."
A turistaparadicsomnak beállított luxushajón nagyjából annyira pezseg az élet, mint a Munkásmozgalmi Mauzóleumban (mert így elég volt egy korlát, egy mentőöv meg a tenger háttérnek), ahol meg mégis mutatnak bikinis csajokat, ott a családos apukák legnagyobb bánatára mindig kitakarja a lényeget egy napágy vagy egy ütnivaló rágcsálófej.
A trópusi szigettel sem jár jobban a néző. A készítők a mókusok és a lúzer nevelőapa mellé berakták az előző részek gonoszát, a kacsajelmezben parádézó David Crosst, akin most azért kellene röhögnünk, mert nem vett gatyát a tollruha alá. Rajta amúgy tényleg vigyorogtam, de nem azért, mert ontotta a poénokat, hanem mert a kinézete, a hangja és a humora is pont olyan, mint karót nyelt Rezső pincéré a Szomszédokban (ezért is kapta pont Borbély Lászlót szinkronhangnak). Ez viszont nem a rendező, Mike Mitchell érdeme, őt ezért a mozgóképes terrormerényletért be kéne dobni egy csapat kiéheztetett mókus közé, hátha mogyorónak nézik a mogyoróit.
IMDb: 2,7 pont
Rottentomatoes: 14 százalék
Index-ítélet: 1/10
