A legnagyobb kínzások egyike gasztronómiai témájú filmet nézni. Éhesen nem szabad beülni... De ki tudhatta előre?
Sandra Nettelbeck Bella Martha című filmje kulináriákban gazdag mű. A főzőtanfolyamot megspórolhatjuk. Elég, ha okosan jegyzeteljük a fogásokat, fűszereket, edényeket és egyéb mifenéket. Kezdő háziasszonyoknak jó szívvel ajánlható. És ajánlható magányos, mufurc hölgyeknek: főleg nekik.
Martha (Martina Gedeck) büszke chef de cuisine egy elegáns hamburgi étteremben. Mindent tud az ételek elkészítéséről, ami ésszel felérhető. A főzésen kívül más nem érdekli. Bosszantó precizitással dolgozik. Távol tartja magától az életet és csak az ételeken keresztül tartja a kapcsolatot a világgal. Húga tragikus halálával összeomlik jól felépített védőburka (ahogy az már romantikus női filmekben lenni szokott!): magához kell vennie Linát, nyolcéves unokahúgát. Új, teljesen ismeretlen szerepbe kerül.
Fokról fokra követhetjük Martha és Lina (Maxime Foerste) új, döcögősen induló közös életét. Miközben persze az étterem sem a régi: új szakács érkezik, egy rivális olasz (Sergio Castellito). Elindul tehát a szerelmi szál is. A végét sejteni lehet, inkább nem árulnám el.
A film női "kezet" dicsér: Sandra Nettelbeck ügyelt a részletekre. A közhelyes, lerágott csontot idéző romantikába hús-vér embereket helyezett, emberien képtelen helyzetekbe. Egyedül a fináléból nem tudta a csöpögést kiiktatni, de ki ne vágyna a happy endre?
Remek színészek csetlenek-botlanak egymás keresztbe feszített érzelmi hálóiban. Sergio Castellito (Mario), akit itthon a nem rég bemutatott Ki tudja? című Rivette-filmben lehetett látni, a latin szerető típusát hozza plasztikusan. Kedves, emlékezetes alakítás. Maxime Foerste durcás kislány, nehezen hozzáférhető gyermek.
Martina Gedeck Marthaként márványarcú szakácsnő. Keveset beszél, keveset mosolyog: zavarja a környezet kuszasága. Tanítani kell az érzelmek kimutatására. Jellemző, hogy folyton főz, de sohasem eszik. Finomakat készít Linának is, de a kislány mégis Mario jóízű nyámmogásától kap kedvet az evéshez és nem Martha precíziós költeményeitől.
El lehet játszani az ismerősség gondolatával: párhuzamok akadnak bőven. Feltöltődésként, terápiaként is használható a film a szakácskönyv-funkció mellett. Franciaországban és Olaszországban is sikerrel vetítették már a Bella Marthat. A díjak sem kímélték ezt vérbeli európai és egyben női filmet: negyedikként szépen illeszthető a Csokoládé, Bridget Jones naplója, Bizsergés vonalba. Hiába, a női filmmel, mint kategóriával számolni kell: de soha rosszabbat!
