Véres vitriolba tollhegyet mártó kritikusok álmainak netovábbja az ilyen cím, hisz a nomen est omen örök igazságától elindulva a szójátékok lehetősége igen széles, ha lehúzó értékítéletet akarnak világgá kürtölni. Pedig a kommersznek is megvan a maga - igaz, igen diszkrét - bája. És ki más is lehetne, egy divaton túl is duzzadt házvezetőnő bőrébe bújó rendőrnyomozó megformálására a legjobb a választás, mint az ezredforduló önjelölt Eddie Murphyje, azaz Martin Lawrence? Bár minden megnyilvánulásával csak továbbörökíti a "nagydumásfeka" úgy tűnik elkoptathatatlan sztereotípiáját (Spike Lee-nek, az afro-amerikaiak a művészetben elfoglalt szerepét gőzerővel reformáló rendezőnek nyilván lenne hozzá egy-két keresetlen szava), ám amíg a közönség nem csekély része igenis ezt várja el egy amolyan tipikusan limonádé szórakoztató vígjátéktól, addig minden társadalmi-kulturális tanulmány ostorozó kritikája hiábavaló. Tudják ezt jól a hat évvel ezelőtt készült Gagyi mami alkotói is, akik felmérve az igényeket, magától értetőden elkészítették az álruhás kopó sikersztorijának folytatását.
Az alapszitu nyilván nem sokban változik: Malcolm Turnernek FBI-ügynöknek mint tégla a falban kell elfoglalnia helyét egy látszólag hétköznapi, bár kétségtelenül nagy lábon élő amerikai családban, ahol a dolgos üzletember papa, a precizitásban és pedantériában pardont nem ismerő mama, egy lázadó korban levő tini-, és egy önértékelési gondokkal küzdő kisleány mellett a hároméves, ámde egy mukkot sem beszélő, ellenben szekrények tetejéről ugráló fiúcska között lesz kénytelen őrlődni, mint baby-sitter. Még ha elsőre tömörnek is tűnik a família jellemrajza, hamarosan kiderül, mindez eltörpül azon tény mellett, hogy a családjára szinte időt sem szakító papa (Mark Moses - manapság a Született feleségekben játszik hasonlóan szimpatikus karaktert) munkahelyi elfoglaltság címszó alatt számítógépes hackerekkel üzletel, s munka- és bűntársaival egy olyan projekten dolgozik, ami felkelti a titkosszolgálat érdeklődését - lévén egy hadititkokat őrző számítógépes rendszerekbe juttatandó vírusról van szó. Malcolmnak azonban egy másik irányba is fedeznie kell magát: az első rész megfigyeltjéből immár kedvesévé előlépett Sherry épp közös babájukat várja, egy állapotos nőt pedig az álmoskönyv szerint nem szerencsés olyan hazugságokban ringatni, mint hogy konferenciára megyünk Philadelphiába, ha valójában dagadt nőnek öltözve nyomozunk pár utcával odébb. Merthogy az ilyesmi úgyis kiderül, vagy ha nem, az csak még rosszabb, amikor az asszony rátalál az XXXL-es tangára, és különféle konspirációkba kezd.
A Gagyi mami 2. arcátlanul kihasznál mindent, ami családostul csalogathatja be a nézőket a vetítőtermekbe: tengerparti jelenetek, mert a napfényt és a bikinis lányokat mindig szívesen nézzük; gyerkőcök, mert az tündi-bündi; erkölcsi mondanivaló, hisz anélkül nem sztori a sztori; és a töke-van-a-mennyasszonynak féle helyzetkomikumok szülte jelenetek futószalagon, hisz ezt legkésőbb a Van, aki forrón szereti óta kétpofára zabálja a nép.
