Garfield sokat egyszerűsödött a képregényhőshöz képest, de még így is hat. A dagadt macska néhány főbb vonása ?irónia, szarkazmus, életuntság, satöbbi - teljesen kikerült a filmből, és helyette egy mindenre elszánt, lasagna zabáló és hiperaktív Csizmás Kandúrt láthatunk. Ráadásul két példányban.
A Garfield-sorozat a képregényadaptációk sorában azért különleges mert nem konkrét, sztorival rendelkező comic-scriptről van szó (hisz egy átlagos Garfield-sztori összesen három kocka). Így egy filmváltozathoz külön sztorit kell generálni, a meglévő figurákra építve.
A Garfield 2 története meglehetősen egyszerű, egyetlen alappoénra, a személycserére épít. Adott Jon, aki el akar venni egy hölgyet, emiatt Londonba is követi. A két domesztikált háziállat (Ubul, Garfield) titokban szintén. Adott egy Herceg nevű brit macsek, aki egy kastély ura és az utolsó szőrszálig hasonlít Garfieldra. Ellene a gonosz John Cleese-re meglepően emlékeztető Billy Connolly áskálódik. A sztori tehát adott: macska macskával helyet cserél, Garfield az hercegi udvarba, Herceg Londonba, és indulhat a poéngörgeteg.
A három alapkarakter a képregényhez képest sokat finomodott: Jon, a gazda sokkal kevésbé lúzer és butyuta, inkább egy szimpatikus bonviván. Ubul rovására sokkal kevesebb poén esik, szerepe itt szinte elhanyagolható. Garfield maga pedig sokkal aktívabb, mint a képregény zabáló, alvó iróniagépe: bár sokszor hallunk utalásokat a lustaságra, a filmbeli teljesítménye bármely Csizmás Kandúrnak a dícséretére válna
A Garfield 2 humora ismét sokkal visszafogottabb, mint a képregény szarkasztikus, a kutyák számára (is) politikailag inkorrekt bordarepesztő humorbombái. Itt is akadnak jópofa szóviccek, de azok nem lépnek túl a finom irónián: főleg a helyzet- és jellemkomikum dominál, néhol szinte mint a képregény legjobb lapjain.
Garfield by light
A figura tehát ki van herélve jócskán, de a helyette kapott, lájtosabb változat is elég szórakoztató. A cselekmény meglehetősen egyszerű, gyerekbarát vonalvezetésű. A felvonultatott állatkert nem szórja ugyan a poénokat, de minden karakternek van legalább egy bájosnak nevezhető megmozdulása.
Az animált állatok az élethűség és a fantázia vékony mezsgyéjén egyensúlyoznak, de az egyébként játékfilm főszereplőjének mozdulatai ismét a digitális technika korlátlannak tűnő lehetőségeit dícsérik. A főgonoszt játszó Billy Connolly jót alakít, igaz néhol átesik a manírjain. Bár a szerep sem túl bonyolult: a rosszindulatú angol lord, akit ötpercenként a tökön harapnak, rúgnak és néha a fejére szakad az baldachin, nem egy összetett jellem.
A Garfield 2 belőtt célközönsége tehát a 6-10 év közti populáció, akik vígan mosolyognak a meglehetősen egyszerű tréfákon. A kísérőszülők egy Cary Grant-poén és a Ponyvaregény főcímzenéjének bootleg változatának erejéig kapják meg a magukét.
