Ezúttal nem a piros-fehér kockás abrosz, a falhoz rögzített focimezek és a sercegve felhangzó Felicitá!, valamint az ujjnyi vastag pizzatésztát rejtő ristorantékat kerestük, hanem valami igazán autentikusat, valami originale-t, ami olcsó, és akár magunkkal is vihetjük.

A kevesebb néha több - 2 Spaghi
Jacopo, Matteo és Alessandro Milánóból jött hazánkba, mert azt hallották az itteni olaszoktól, hogy Budapesten egyszerűen nincsen értékelhető olasz étel - beülős még csak-csak, de a friss házi tésztát és a tipikus és autentikus olasz szószokat nagyítóval sem lehet találni. Két és fél éve pedig megnyitották a Gozsdu Udvarban a 2 Spaghi nevű helyet.

Bár mindhárman más területen dolgoztak, azért jöttek ide, hogy a budapesti gasztrokínálatot gazdagítsák ezekkel az egyszerű, de annál finomabb ételekkel, és a hét minden napján valami mással rukkoljanak elő.

Az volt a terv, hogy ők meggyúrják, megformázzák az olasz lisztből készült tésztákat, és mindenki hazaviheti, de a vásárlók megérezték, hogy ez a friss házi tészta valahogy más, és az igény azt mutatta, hogy a magyar vendégek jobban szerettek volna inkább leülni, és megkóstolni a meleg szósszal nyakon öntött tésztákat, így tehát létrejött egy pastabár.

Nem éttermi falatokra törekednek, hanem teljes mértékben az olasz házi konyhát szeretnék itthon meghonosítani – ugyanazokat az ízeket elhozni, amelyeket az ő nagymamájuk is főz, süt otthon – egyszerűt, de jót.

Jacopo Olaszországon kívül azért nem szeret enni, mert az emberek azt gondolják, hogy ha mindent beletesznek az ételbe, akkor az már rossz nem lehet. De ez szerinte tévedés: az egyik legnehezebb feladat egyszerűt, de jót csinálni. Szereti boldoggá tenni az embereket, ezért gondolja úgy, hogy érdemes minden reggel felkelnie, és estig a tésztát gyúrnia, barátaival együtt.

Ollóval a mennyországba - Pizzica
A zene és a képzőművészet iránt rajongó Paolo De Bartolomeo tíz éve érkezett Magyarországra. Bosszantotta, hogy amit Magyarországon pizza néven árulnak, az sokszor köszönő viszonyban sincs az igazi olasz pizzával, idehívta testvérét, Enricót és egy profi és elismert szakácsot Olaszországból, és egy régi palacsintázó bérleti jogát átvéve megcsinálták az autentikus pizza székhelyét, a Pizzicát (= a egy közkedvelt olasz néptánc neve) a felvirágzásnak indult Nagymező utcában.

A nálunk gyakran háromszögekre vagdosott étel Paolo hazájában nem gyakran tűnik fel. A Laziohoz és Róma környékéhez köthető az a szokás, hogy (pizza al taglio – „pizza vágva”) ollóval vágják fel a tésztát, négyszög alakúra. Azt a speciális lisztet, amiből a jó pizza készül, csak Olaszországban kapni, és nem mindegy az sem, hogyan és hol sütjük, a Pizzicában pedig 60-70 óráig (!) kel a tészta.

Különbözően megrakott feltétekkel és árkategóriában rendelhetünk ételt, amit sütőben melegítenek meg nekünk: van a Base (alap - 290 Ft), a Ricca („gazdagon” - 350 Ft) és a Premium (490 Ft).

Tipikus Róma környéki feltétekkel dolgoznak, választhatunk az itthon még nem annyira ismert krumplis, szardellás, mortadellás, illetve bivalymozzarellás szeletek közül. A „kevesebb néha több” jegyében pedig mindenképpen érdemes megkóstolni a sima paradicsomos base pizzát is, nem fogunk csalódni.

Óda a  nutellás pizzához - La Pizza di mamma Sophia
A fiatalok az éjszakai bulik után sorokban állnak a kétszáz forintos pizzákat áruló helyek előtt, amiket bőven találhatunk a városban elszórva. A Deák téren a Gozsdu udvar felé menet a Király utca bal oldalán helyezkedik el a La Pizza di mamma Sophia, pont az udvar bejáratával szemben, a hely egy roppant pozitív kezdeményezése a minőségi utcai pizzázásnak. Valószínű, ha nem keressük, akkor is rábukkanunk erre a helyre, mert bevonz minket a kirakat és az illat, valamint az itt kapható nutellás pizza látványa nem számít mindennapinak.

Ha pedig betérünk, nem fogunk csalódni, itt is - mint az eddig említett helyeken – olasz alapanyagokból, olasz lisztből készül a pizza, helyben sütik, vékony tészta és gazdag, mégis egyszerűen jó feltét jellemzi az ételeket.

Ha nem visszük el a pizzát, bent is elfogyaszthatjuk – igaz, csak állva, mivel a hely elég picike, de azért találhatunk bent két asztalt. A pult mögött a polcokon sorakoznak az olasz alapanyagok, szószok, jobbra pedig a sütőben sülő pizzák látványánál várhatjuk, hogy elkészüljön a pizzánk.

Igaz, hogy itt kicsivel többe kerül a pizza a már említett kétszáz forintnál, de a minőséget és az ízeket tekintve bőven megéri.

Földalatti birodalom - Millenium da Pippo
Az olasz tulajdonos, Pippo a siracusai tengerparton nőtt fel, és mivel magát Szicíliát nem hozhatta ide, megpróbálja a dél-olasz konyha remekeit feltálalni a magyar vendégkörnek.

Pippo évekkel ezelőtt vette át az Andrássy úton lévő egykori vendéglátóhelyet, ami állítólag egykor a földalatti Rózsa utcai megállója volt – legalábbis a pincérnő szerint ezt mesélte egy vendég, mindenesetre a régi csempe és „Rózsa utca” felirat ma is látható, erre építették fel az olasz vendéglőt.

Ahogy belépünk, egy szemet gyönyörködtető sonkaszeletelő géppel nézhetünk farkasszemet, a felszolgálók pedig olaszkék egyenpólóban sürögnek-forognak.

Valószínűleg valaha szebb napokat élt étterembe futottunk bele, de megvan a hangulata a törzsvendégekkel lassan megtelő, igazi olasz hangulatot nyújtó helynek.

A hely előnye, hogy választhatunk friss olasz házi tészták közül - a tésztaválaszték a „szokásos”: van itt gnocchi, cannelloni, tortelloni és lasagne is, a pizza széle pedig bőven lelóg a tányérról. Ha esetleg variálni szeretnénk valamit, a konyha rugalmasan teljesíti kívánságunkat.

A desszertek közül a tulajdonos, Pippo fiának a kedvence a mascarponekrém, eperrel és mandulával, a zabaionéért pedig a magyar feleség van oda, de a süteményes hűtő előtt ácsorogva több desszert közül is választhatunk.

Ahol a "pokol" mennyország is lehet - Il Terzo Cerchio
Azt hallani több helyről is, hogy itt van a város legjobb pizzája, de ezt természetesen mindenkinek a saját egyéni ízlésére bízzuk. Az tény viszont, hogy a Dohány utcában lévő Il Terzo Cerchio (jelentése: a Harmadik Kör, Dante "poklában") tényleg szuper hely, közvetlen, de figyelmes kiszolgálással: akár személyes véleményeket is kérhetünk, hogy ez alapján válasszunk az étlapról, ahol amúgy bőséges a választék, így jó pár percig elüldögélhetünk fölötte.

A desszertről is érdemes a felszolgálókat kérdezni, mindig segítenek, hogy éppen mi sikerült a legfinomabbra, vagy mi a legfrissebb.  Ott jártunkkor a ház tortája mazsolás ricottás pite volt, bűn lett volna kihagyni, de a karamellás mandulás semifreddot is ajánljuk. Aki óvatosan közelít a halakhoz, még az se féljen megkóstolni a lazacos gnocchit, a tésztaételek itt is frissek és finomak, úgyhogy bármelyik formát és tölteléket, szószt választjuk, biztosan nem lövünk mellé.

A kibontakozó olasz - TG Italiano
A közel sem olasz hangzású étterem 2009-ben váltott arculatot, ekkor hozták be ugyanis az olasz konyhát a helyre, a Tom George elnevezésű étterem ekkor kapta meg neve mellé az Italiano jelzőt. A Bazilikához közeli étterem utcafrontján egy téliesített terasz is üzemel, de ha bent szeretnénk egy romantikus és tökéletes estét egy ízléses és kreatív enteriőrben, kifogástalan ételekkel, akkor oda foglaljunk asztalt. Ami kihagyhatatlan: a pezsgő eperpürével, a csúszósan friss házi tészta, ehhez pedig körítésként megkapjuk az igazi olaszos sürgés-forgást. Az előbb említett helyeknél ez már magasabb árkategóriába sorolható étterem, de ha születésnapot ünnepel A mindig friss olasz házi tésztánál kevés jobb dolog van, főleg ha egy olasz készíti. Ezzel a gondolattal indultunk útnak a belvárosba. Célunk az volt, hogy megtaláljuk az olasz konyha remekeit kínáló helyeket nénk, vagy meglepnénk valakit – vagy akár magunkat, kicsi az esély, hogy csalódjunk. Remek hely üzleti és baráti találkozókra, romantikus gyertyafényes vacsorákhoz, vagy ha csak egyszerűen szeretjük az olasz pizzát.

A MOM Parkban megtalálhatjuk a hely kistestvérét, a TG Piccolinot. Sergio Vitti az autentikus olasz konyhát igyekszik bemutatni, a pizzát készítő szakácsok Nápolyból érkeztek.

(Fotók: Zacsek Ágnes)