A francia filmek velük született báját mellőzve az inkább komikusként ismert Dany Boon harsány buddy-cop filmet forgatott, vámtisztekkel. A Finánc a pácban alaphelyzetét a Schengeni egyezmény elmismásolt határai képezik, így a nemzeti ellentéteken nyugvó tisztviselői szócsaták mellett szociális problémák is tárgyalásra kerülnek a filmben.
Mióta Dany Boon összebarátkozott a rendezői székkel, három nagyjátékfilmje közül kettő Magyarországra is eljutott. Az Isten hozott az Isten háta mögött című komédia még a 11. Francia Filmnapokon mutatkozott be a magyar közönségnek, ezúttal pedig a Finánc a pácban hívatott nevetésre bírni a hazai nézőket. Bár a két vígjáték hangnemében komoly különbségeket mutat – a korábbi filmet a minden bájjal megkent emberiesség, az aktuális mozit ellenben a patrióta megjegyzésekkel tarkított harsányság jellemzi -, mindkét mozgókép a sztereotípiák és előítéletek semlegesítésére illetve a családi fészekből való leválás motívumára épül. Míg az Isten hozott az Isten háta mögött-ben Észak- és Dél-Franciaország infrastrukturális és nyelvjáráskülönbségeiből, addig a Finánc a pácban esetében a francia és belga történelmi szomszédságból fakadnak ki a főhősök közti ellentétek. A hasonlóságon felesleges csodálkozni, Dany Boon komikusi karrierjét is a sztereotípiák mentén húzta fel: bár tizenévesen leküzdötte a szokatlan észak-francia dialektusát, szerepeiben rendre bohókás északi fickókat formál meg.
A Schengeni egyezmény következtében félig-meddig lőttek az EU-tagországok határainak, s a változásra a Finánc a pácban vámtiszt-főhősei is ráfaragnak, mikor az első belga-francia járőrcsapatba kapnak besorolást. A belga Ruben (Benoit Poelvoorde) vérbeli frankofób, megszállott patrióta, aki a hazáját rendre megtámadó szomszédokat éppúgy gyűlöli, mint a Belgiumra átjáró házként tekintő környező népeket is. A francia Mathias (Dany Boon) életét a lelkében lappangó belgákkal szembeni harag helyett titkolt párkapcsolata bénítja meg: pechjére éppen Ruben húgához (Julie Bernard) fűzi tiltott szerelem.
A nem túl eredeti felállás Benoit Poelvoorde (Veled is megtörténhet, Coco Chanel) és Dany Boon (Micmacs, Fegyverszünet karácsonyra) közti kémiának köszönhetően mókás, nemzeti különbségeken nyugvó szócsatákkal és összecsapásokkal telítődik meg, amelyek a vége főcím közeledtével csitulnak, kifejezve az előítéletekben és az elfogult patriotizmusban rejlő hamisság tanulságát. Bármennyire is kierőszakoltnak hat azonban a Finánc a pácban párkapcsolati konfliktusa, parodisztikus elemként is tekinthetünk rá. Miközben a buddy-cop filmek kapcsán rendre előcitálják a látens homoszexuális olvasatokat, az aktuális francia film esetében a furcsa pár egyik tagjának ahhoz, hogy elnyerje a szeretett nő kezét, valóban gyűlölködő társának szívét kell meghódítania.
A főhősök összerázódásának folyamatát egy kevésbé kidolgozott, ám olykor meglepően erőszakos bűnügyi szál támogatja meg; bár az agresszív tendenciát elsősorban a belga figura hordozza magában, aki sokszor zavaróan, ok nélkül is lövöldözésbe kezd, akár egy templomban is. A járőrözés hátterében meghúzódó problémák a Schengeni egyezmény árnyoldalaira világítanak rá: az alig akadályoztatott határátkelés a drogcsempészek előtt is megnyitja a kapukat, miközben a határ menti kisvárosok gazdasága a leépülés szélére kerül. Dany Boont mindenképpen dicséret illeti, hiszen sablonok mentén kiforró filmjében – ha nem is mélységeiben, de - ügyesen körüljár egy hangsúlyos európai változást. Mindemellett az olykor ripacskodásba hajló Finánc a pácban még ha sokat is veszít az Isten hozott az Isten háta mögött emberségéből, kifejezetten kacagásra ingerlő alkotás marad.
