Nehéz ébredés

Az olykor édes szerelmi érzések iránt epekedő szív most megkapja a magáét, a Fogadom románcfaktora működik, édes-bús bája megadja mindazt, amire különösen így, Valentin nap környékén a párok és a magánzók úgy vágynak.

A megtörtént események nyomán – eredetileg az amerikai Carpenter házaspár, Kim és Krickitt élte át a történteket – készült filmet Jason Katims, Abby Kohn, Marc Silverstein és a rendező, Michael Sucsy írta vászonra. A sok bába között megint csak elveszett a gyerek. A biztonságos megoldásokra – klisékre – törekvő írók nem sokat tettek hozzá az alapanyaghoz. Fantáziátlanul szövik az eseményeket, de nagy-nagy szerencséjükre az originális sztori van annyira – a szívre hatóan – erős, hogy tulajdonképpen nem nagyon kellett hozzá mit tenni, az pedig a rendező választását dicséri, hogy a főszerepekre, az amnéziás feleségére és az újrahódításra kényszerülő férj szerepére olyan karizmatikus, kellő női és férfi kisugárzással (és most nem a tehetségről beszélünk) nyert meg, mint Rachel McAdams és Channing Tatum.

Más kérdés, hogy az ilyen jellegű filmekben általában egy Tatum-típusú férfipéldány mellett ébred a memóriáját (súlyos alkoholizálás, baleset vagy betegség miatt) vesztett nő. Mint a tavalyi ominózus George Clooney-reklámban, amikor egy átlagos hölgy egy alaposan átmulatott éjszaka után (másnaposan) arra kel, hogy megházasodott, nagy elképedésére az ura a híres és szívtipró sztár… Egyetlen hollywoodi film sem kacérkodott a rúttal vagy minimum a hétköznapi emberekkel, de hát végül is ne legyünk bántók, hiszen Hollywood – egyik – dolga, hogy szép embereket mutasson.

Főszerepben: az emlékezetkiesés

[img id=342838 instance=1 align=left img]A Fogadom-beli amnézia kelendő filmes megoldás a tengerentúlon, se szeri, se száma azoknak a változatos műfajú filmeknek, amik az emlékezetkieséssel operálnak. A románcopusok terén a maga módján az utóbbi években az egyik legeredetibb (és legbátrabb) kezdeményezésnek Peter Segal romantikus vígjátékát, Az 50 első randit tarthatjuk, amiben kellő ironikus hangvétellel fogott a kizárólag rövid távú (egynapos) emlékekkel rendelkezni tudó szerelme, Drew Barrymore nap mint nap történő meghódításába Adam Sandler (akitől ez a figura szokatlannak mondható a bulvárkomikusi pályafutásában).

Itt is a fő bonyodalmi tényező az emlékezetvesztés. Paige (McAdams) és Leo (Tatum) öt éve boldog hitvesek, a kezdeti szerelmi lángolás nem múlt el közöttük. Egy idilli pillanatukba azonban – szó szerint – belegázol egy teherautó, és az ifjú feleség kis híján életét veszti. A kómájából ébredve kiderül, hogy bár ép és egészséges, emlékeinek jelentős része törlődött. Pont azok, amik a házasélethez kötik. Leo így arra kényszerül, hogy ismét szerelmessé tegye szerelmét (hiszen őrülten szereti továbbra is és ragaszkodik hozzá). A feladat jelentős, hiszen a Paige hiába ígéretes művész és feleség, erre nem emlékszik, csupán az dereng a számára, hogy a szülei házában lakik – anya: Jessica Lange, apa: Sam Neill –, jogi egyetemre jár és menyasszony (nem Leóé). A férjnek minden türelmére, szerelmes erejére szüksége van, hogy a közelmúltban a (családi) nagypolgári életmódot és pályát elutasító, a maga útjára lépő lány (feleség) visszataláljon hozzá – és az álmaihoz. Még akkor is, ha konkurencia egy régi-új férjjelölt, Jeremy (Scott Speedman) személyében különösen kuszává teszi mindezt.

Biztonságos bájosság

A Fogadom kihagyja a – moralizáló és elgondolkodtató – lehetőséget, hogy eljátsszon azzal, a teljes lenullázódás után vajon másodszor is bele lehet-e szeretni ugyanabba az emberbe. Egy tragédiának látszó (valójában) csoda kegyelméből a főhősnő kvázi "visszamehet" az időben, és megadatik számára a választás szabadsága: megy-e a szülei által fémjelzett úton, amit régen megtagadott, vagy felveszi-e újra (az elfelejtett) fonalat szerető férje oldalán. Tulajdonképpen nem bánjuk, hogy a film nem hatol a dolgok mélyére – biztonságos (középutas) bájossága elegendő muníciót biztosít másfél órára. Ennek fényében az sem annyira zavaró, hogy a korábban a Két nő – egy ház című, a Kennedy-klánhoz kapcsolódó tévéfilmet író és rendező Sucsy jobban járt volna, ha nem hagyja a forgatókönyv elaprózódását, és távol tartja a hollywoodi "forgatókönyvdoktorokat". Akik egy teljesen átlagos (közhelyes), ám tagadhatatlanul könnyen fogyasztható romantikus történet raktak össze. Szerencsére a sablonok ellenére a Fogadom mégsem válik túlságosan émelyítővé, negédessé. (A kelleténél legalábbis nem.) Kockázatok nélkül élvezhető – és a romantikában hiányt szenvedőknek feltétlenül ajánlott. Hiszen egy olyan szerelem ábrándjával kínálnak meg, amire mindenki vágyik. S ezt olykor-olykor meg kell mutatni, nem baj, ha a szokott módon és fogásokkal, kockázatmentesen történik.

Kinek ajánljuk?
- A Valentin nap közeledtén romantikázni vágyóknak.
- A szerelem erejében hívőknek.
- McAdams- és Tatum-rajongóknak.

Kinek nem?
- Romantika-tagadóknak.
- Aki a háta közepére kívánja a Valentin-ünnepi össznépi ellágyulást.
- Mogorváknak.

6/10