Akinek az orosz abszurdról Bulgakov és Gogol ugrik be, az orosz filmről meg a végtelen havas sztyeppéken botladozó gyalogság, feltétlenül nézze meg Az áldozatkaszkadőrt.
Ha egy film úgy kezdődik, hogy "az orosz film szar", akkor az már eleve vicces, ha pedig úgy folytatódik, hogy kivéve Fegya Bondarcsuk filmjeit, akkor meg különösen az. Az áldozatkaszkadőrt ugyanis nem a hatalommal jóban lévő Bondarcsuk rendezte, hanem Kirill Szerebrennyikov, és az elsőfilmes fiatal rendező egyáltalán nem a Háború és békéről, meg az Emberi sorsról filozofál (illetve de, csak nagyon máshogy).
Az áldozatkaszkadőrnek az a munkája, hogy az áldozatot helyettesítse a rendőrségi nyomozásnak azon fázisában, amikor a helyszínen videókamerával és a feltételezett tettessel együtt rekonstruálják, hogyan eshetett ki Marinka a kilencedikről. Ennél vacakabb állás kevés lehetne, ha nem Valjáé lenne. De az, aki még az ágyban sem veszi le a baseball sapkáját és szereti a kelj fel nyuszikat, simán kiáll az ablakba úgy, hogy egy nejlonharisnyát kötnek a mellére biztonsági óvintézkedésként.
Valja (Jurij Csurszin) olyan bolond, akit bármelyik abszurd író elirigyelne a Presnyakov testvérpártól, akik eredetileg színdarabnak írták meg Az áldozatkaszkadőrt. De a darab jónéhány szereplőjét simán bent tartanák megfigyelésre az elmeosztályon.
A dührohamokban kitörő, múltrendszerbeli rendőrtiszt (Vitalij Hajev), a japán mamagésának öltöző alkoholista színésznő, a kamerát kezelő, mobil- és kapcsolatfüggő rendőrnő (Anna Mihalkova), és a lúzer gyilkosok karaktere miatt annyira kedves lesz az egész orosz valóság, mint amennyire a Good bye, Lenin! miatt szerethető lett az NDK. A színészek egytől-egyig jól elcsípett arcok, egymás mellett pedig egészen zseniálisak. Szinte minden jelenetük pukkasztóan vicces, de többször sikerül elérniük az abszurdnak azt a fokát, amikor már röhögni sem lehet.
A filmben az is nagyon kényelmes és biztonságos érzetet kelt, hogy az orosz kocsmárosné ma is malacszínűre van sminkelve és az erdőmintás tapétát is ugyanott találjuk, mint a nagyiéknál. Hogy ez nem retróláz, hanem az orosz valóság, ennél a filmnél senkit sem érdekel. Szerebrennyikovék mindenből viccet csinálnak, méretes gumikacsákkal és rózsaszínű gumiflamingókkal próbálják felidézni a medencés gyilkosságot, amit slusszpoénként a medencén kívül játszanak el.
Sajnos a rekonstrukciós jelentek köré sztorit is kellett csinálni, és itt már bajosabb a dolog. A hamletes szál és az utolsó két jelenet elég furán ül a helyzetkomikumoktól és abszurd helyzetektől hemzsegő filmen. Az animációig terjedő műfaji kavalkád többször inkább ront az egészen, minthogy pluszt adna hozzá. De az elsőfilmes betegséget leszámítva Az áldozatkaszkadőr nagyon jó irányba mutat: nyugatra, 8/10.
