Már nagyon vártuk. Ki így, ki úgy, ki nem hitt benne, hisz úgyis csak egy újabb szelet Amerika, ki pedig reménykedett, talán látunk egy jó magyar filmet. Ami nekünk, magyaroknak is jó, de talán más is kap egy kicsi szabadságot. A Szabadság, Szerelem című filmre a legtöbben ezekkel a gondolatokkal ül(het)tünk be.
Szabó Karcsi (Fenyő Iván) ünnepelt vízilabdázó, tisztességtudó, rendes, szorgalmas és miegyéb, ráadásul egy adonisz. Egy kész Kásás Tamás. Az '56-os események jól ismert műegyetemi aulájában azonban meglátja, majd megismeri Falk Vikit (Dobó Kata). Az egyetemista lányt, aki családját a szovjet megszállás idején vesztette el, majd ezután úgy gondolta: veszíteni nem tud semmit, nyerni annál többet. Így kezdetektől fogva a forradalom elkötelezettje, szórólapozik, zászlóval vonul, ott van minden beszédnél, a rádiónál, a sortűznél: rajta is áll vagy bukik, átérzi valaminek a súlyát (inkább így) és a felelősséget. Kettejük ismeretsége szerelem lesz és szabadságharc, amely még Szabó Karcsi olimpiai szereplését is veszélyezteti. A főszereplő azonban vállalja a szerelmet, sőt a szabadságot is - és még a így is megmarad a csapatban a bérelt helye. Szabó Karcsi olimpiát biztos nyert, a szabadságról nem tudunk, szerelmet pedig (javaslat) biztosan nem. A hepiend elkerüli '56-ot.
Nyilvánvaló, hogy az ősszel bemutatott három '56-os film közül Goda Krisztina alkotása késztet a legkevesebb gondolkodásra, kevésbé akar az értelemre hatni. Mert az Andy G. Vajna neve által fémjelzett filmen azért érezni az amerikai ízt - hogy ez már nem is szabadság: ez maga a freedom. No persze nem történelmi filmről van szó, bármennyire is furcsán hangzik. Mert a vízilabdások - Kiss Gergely, Szécsi Zoltán, Székely Bulcsu - vagy az olimpiai bíró, Kásás Zoltán megjelentetése is jó poén, de már-már a hatásvadász kategóriát súrolja, az "odanézz, az a' izé, tudod ki" érzését kelti. Valahogy a film egész vonulata, a feszesebb és a lazább részek változása, a szereplők karakírozása és sok egyéb, mind-mind egy csipetnyi Hollywood; egy csipetnyi szabadság talán?
Hiszen a magyar származású producer tisztelgése ez a haza előtt. Ahogy ő mondta: tartozik ennyivel Magyarországnak. Az érzelmekre hat inkább, s talán ez teszi a filmet nagyon jóvá. Egyéni és közérdekek ütközése van itt, dönteni kell: s mond, te mit választanál? Nem most, karosszékből, monitor elől, hanem akkor és ott. Persze, nevezheted ezt szipogós érzelgősségnek. De szerintem még egyikünknek sem kellett úgy belegondolni: menni vagy maradni? Ez a kérdés a film egy hangsúlyos részén el is hangzik Karcsi és legjobb barátja, Vámos Tibi (Csányi Sándor) között. Milos Forman híressé vált filmjében, a Hairben láttam talán utoljára ilyen nagyfokú érzelmeket, nagy "döbb"-et haza és szabadság kérdése kapcsán, mint abban a jelenetben, amikor Falk Vikit utolsó útjára kísérik. Hiszen ő egy volt az ismert és ismeretlen hősök közül. Akik nem alkudtak, nem hittek másban, csak benned, szent világszabadság.
