Ha valamilyen filmműfajnak kifejezetten kedveznek az elmegyógyintézetek, az a pszichothriller. És ha van valaki, akinek még ennél is jobban kedveznek az ilyen történetek, az Martin Scorsese.
Egy szinte megközelíthetetlen sziget a tenger közepén, gyilkos sziklákkal körülvéve, ahol a legkegyetlenebb pszichés beteg bűnözőket kezelik - egy ilyen helyen az a csoda, ha nem kattan meg az ember három napon belül. Ide érkezik nyomozni Teddy Daniels rendőrbíró (Leonardo DiCaprio), hogy társával egy az intézetből kereket oldott nő nyomába eredjenek. A Viharsziget azonban még az olyan tapasztalt nyomozók érzékeit is könnyen kikezdi, mint Teddy, akinek vissza-visszatérő látomásai lassan egy igen meredek összeesküvés-elméletet kezdenek el körvonalazni tulajdonosuk fejében.
A Viharsziget alapjául szolgáló regényt az a Dennis Lehane jegyzi, aki pár évvel ezelőtt már megcsillogtatta krimikre szakosodott írói kvalitásait a Hideg nyomonban és a Titokzatos folyóban, de neve ismerősen csenghet a Drót című tévésorozat stáblistájáról is. Az alapanyag mindenesetre a legjobb kezekbe került: Scorsese valami eszméletlen látványvilágot teremtett a filmben, a part meredek szikláival ádáz harcot folytató tenger már rögtön az első percekben megteremti az alaphangulatot, hogy aztán a szigetet állandóan ostromló viharok és az elmegyógyintézet rideg falai tegyék teljessé a képet. A gyufa meggyújtása sosem volt még ilyen nyugtalanító, a szabályszerűen erőd látszatát keltő intézmény pedig csak úgy árasztja magából a baljós előjeleket.
Persze a látványvilág önmagában még egy filmet sem repített a bevételi listák élére, Scorsese pedig a történetvezetéssel is tesz arról, hogy James Cameron egy időre búcsút mondhasson a heti összesített toplisták élének. A csavaros sztori úgy szippantja be a nézőt, hogy az egy pillanatra sem esik ki a film világából, helyette inkább azon van, hogy előbb jöjjön rá a titok nyitjára, mint azt DiCaprio teszi a mozivásznon. A színész és a rendező esetében egyébként egy jól összeszokott párossal találkozunk, hiszen 2002 óta ez már a negyedik filmjük, amit ebben a felállásban jegyeznek. Így nem is olyan meglepő, hogy DiCapriot már Scorsese új De Nirojaként emlegetik, ő pedig a Viharszigetben is bebizonyította, egyáltalán nem alaptalan ez az összehasonlítás. Mellette pedig ott van még Marc Ruffalo is, aki Teddy Daniels hű társát játssza meglehetősen meggyőzően, de a ragyogó színészi alakítás nem csak róluk, a filmben feltűnő összes többi szereplőről is elmondható.
A Viharsziget legnagyobb erénye, hogy képes a legvégéig fordulatos és izgalmas maradni, attól függetlenül, hogy Scorsese ezúttal a végét kicsit elnyújtotta, de a parádés befejezést látva ettől az apróságtól kivételesen tekintsünk el. Zseniális film egy grandiózus rendezőtől, aki 67 éves korára nem, hogy nem felejtett el filmet csinálni, hanem egy egészen új oldalát tárta a filmrajongó nézők elé.
