Esztergályos Károly számtalan tv-filmet forgatott az utóbbi majd' negyven évben, de ez az első színes szélesvásznú nagyjátékfilmje. Az első tizenöt perc után már épp csettinteni akartam, mert az azért nem kispályás, hogy valaki így 65 évesen Thomas Mann-felolvasóestbe oltott soft-gaypornóval indítson.
Csak lassan bontakozik ki, hogy itt akkor nem egyszerű bohém kalandról van szó, hanem egy házasság rombadöntéséről. A dolog nem megy nehezen, tekintve hogy Zeyk, az író főszereplő (Gálffi László) hiúságból képtelen ellenállni a fiatal férfiprostinak (Szabó Dávid), és sorozatosan balekabbnál balekabb módon kezeli ezt a félrelépést.
Van egy újságírói közhely, amelyik úgy kezdődik, hogy "jó téma, csak mennyivel többet ki lehetett volna hozni belőle". Na ez jut minduntalan az ember eszébe. Olyan, mintha a film folyamatosan toporogna egyhelyben. Egyszer elindul a férfiszerelem-ábrázolás felé, de abból csak a kefélés látszik. Aztán elindulunk a zsarolós-tematika felé, de az meg azért nem megy, mert akkor kilőné a szerelmes vonalat. Aztán próbálkozunk azzal, hogy az író csak intellektuális pózból csinálja ezt az egészet, mert hát ugye kell a téma az új regényhez, a mai kor kihívásai, tecciktudni? De valahogy egyik irányba sem indulunk el biztos léptekkel.
A legnagyobb hiányosság talán az, hogy végig értetlenül bámulunk és képtelenek vagyunk átérezni a két férfi vonzódását. És nem azért, mert homofóbok vagyunk, hanem azért mert az ábrázolás félrecsúszik az intellektuális(?) vonalról a tiszta szex felé. Talán ez maga az alkotói szándék, talán ez az, amit látnunk kellene - azt hogy a másik fél sosem érezheti ugyanazt, mint mi - de ebben sem kapunk elég megerősítést.
Slusszpoénként érdekeset fordíthatna a filmen, hogy a fiatal srác az író színésznő feleségét (Kerekes Éva) is megfekteti, de értelme aztán ennek sincs, hisz nem kap semmilyen dramaturgiai szerepet a dolog, ez is csak egy újabb ágyjelenet, semmi több.
Sok ígéretes gondolat van összegyúrva szerencsétlen és kissé szájbarágós módon a Férfiaktban. Vannak kiemelkedő pillanatok - Kerekes színházi kifakadása, vagy Sinkó László jelenete a rendőrségen például zseniális - és vannak mélypontok. Ilyen a befejezés is: író barátunk az emberélet útjának felén bekeveredik az ominózus sűrű-sötét erdőbe, ahonnan a kiutat nem leli. Kopár szoba, falhoztapadás, ijedt tekintet, végefőcím. Jajj.
