Jamais vu vagy déja vu szerelem Sanghajban

Napjaink kínai filmművészetében nemzedékváltás zajlik. Az ún. ötödik nemzedékhez tartozó kínai rendezők filmjeikben az ország ősi kultúráját, süllyedőben lévő tradícióit igyekeztek felmutatni, s megpróbáltak elzárkózni az Ázsia nagyvárosaiban is hódító elnyugatiasodott, globális kultúrától. A hatodik, többnyire harmincasokból álló rendezői nemzedék a kínai valóságot régi és az új keverékeként ábrázolja. Filmjeiknek ugyanúgy szerves része az európai filmművészet vagy a New York-i iskola, de akár Andersen "Kis hableány"-a is, mint a kínai kultúra. Az "Egy szirén szerelmé"-n is érezhető jelentős nyugati mesterek műveinek hatása. A sztori ihletőjéül említhetjük például a Renais-Robbe-Grillet filmet, a "Tavaly Marienbadban"-t, Bunueltől "A nap szépét" vagy Hitchcocktól a "Szédülést". De a film stílusában sok hasonlóságot fedezhetünk fel a hongkongi Wong Kar-wai filmjeivel is, aki előszeretettel viszi vászonra a gengszterfilmek műfajának vérfürdőit, például kézikamerás roadmovie-jában, a "Chunking expressz"-ben, s a mélabús-dögös bérgyilkosok között játszódó "Bukott angyalkák"-ban, vagy csodálatos könnyedséggel dolgozza be keleti metropolisz-textúrájába a könnyes-bús szerelmi románcok műfaját a "Szerelemre hangolvá"-ban. Lou Ye mostani filmjében folytatója az általa tisztelt rendezők munkásságának, ugyanakkor egyénit is alkot, szomorkás, egyszerű képeivel egy örökösen pusztuló világot ábrázol. Eredeti helyszíneken, alapfelszereléssel dolgozott, s gyakran használt kézikamerát.

A hatodik generációs alkotók nézeteit tükrözte Lou Ye első játékfilmje, a "Hétvégi szeretők" (1994), majd a fiatal pályatársaival közösen készített "Super City" című tévéfilm sorozat is. A rendező 1998-ban megalapította az "Álomgyár"-at, Kína első független produkciós cégét, hogy elszakadhasson a hivatalos kínai cenzúra megkötéseitől. Így készülhetett el a 2000-es "Egy szirén szerelme", mely az európai filmfesztiválokon nagy sikereket aratott.

Az "Egy szirén szerelme" Sanghajban játszódik. A nyolcmillió lakosú város Dunája a háztartási hulladékoktól és a környék ipari melléktermékeitől erősen szennyezett Suzhou. A folyó piszkos zöld színei adják meg a film képi világának hátterét. A történet pitiáner bűnözők, feketézők, lepusztult éjjeli mulatók világában játszódik. Egy videófelvételek készítéséből élő fiú egy nap megismerkedik egy táncosnővel, Meimei-jel. A lány egy éjszakai mulató előtt esténként sellőként lép fel egy akváriumban. Egyre több időt töltenek együtt, s a fiú elkezd mesélni a lánynak egy történetet egy motorosfutárról, akibe beleszeretett egy maffiózó tizenéves lánya, Moudan, ám az elárulta szerelmüket, mikor elvállalta, hogy részt vesz a lány váltságdíjért való elrablásában. A lány mikor rájön, hogy mi történt, megszökik fogvatartójától, s a folyóba veti magát. Ugrása előtt megjósolja, sellő képében visszatér, s kísérteni fogja őt haláláig. A fiú ezután éveken át keresi a lányt, mert azt reméli, az túlélte az ugrást. Aztán rátalál a történet elején említett táncosnőre - az elbeszélő barátnőjére -, aki feltűnően hasonlít Moudanhoz. A motoros fiú azt gondolván, hogy a lány azért nem akar ráismerni, mert nem bocsátja meg árulását, újra és újra elmeséli szerelmének történetét. S néha Meimei mintha valóban Moudanná változna... A szubjektív kamerázás miatt többnyire láthatatlan elbeszélő a történet újra és újra elmondásával mindig új keretet teremt. Míg végül már a nézőben is összemosódik a két fiú és a két lány alakja.

A film fő témájává így a szerelem válik, mely a hit mágikus szertartásai által megidézve élő organizmusként lüktet a történetben, örökké megsemmisül és újrateremtődik. Alapritmusát egyfajta spirális történet elbeszélés adja, mely mindannyiszor ugyanazt a történetet meséli, csak kicsit másképp, s minden újabb folyamatleírás megkérdőjelezi az előző valóságszintjét, minden újabb variáció átértelmez valamit az előzőből. Lou Ye filmjének legszimpatikusabb vonása hite a szerelem illúziójában, s hogy minimális eszközökkel is képes örökös ismétlődésében megidézni azt, akár az "Orfeusz és Eurüdiké" történetre épülő "Tavaly Marienbadban". A történet nála is kétféle emlékezeti csalódás között egyensúlyozva véli megtalálni a szerelem megvalósulását és megvalósíthatatlanságát. Jamais vu és déja vu ad benne egymásnak találkozót. Jamais vu, hiszen a lány mintha nem emlékezne valamire, ami talán már megtörtént, s déja vu, mert a fiú azt hiszi, hogy egyszer már átélt valamit, ami talán még sosem történt meg.