Filmben gyerekkel és állattal nagyot hibázni nem lehet, főleg nagyon sok állattal, akik New York utcáin keverednek a leglehetetlenebb és a legviccesebb kalandokba. Kutyák, nyuszik, krokodilok!
Kinek ajánljuk? Mindenkinek, aki szereti az állatokat, azoknak, akik kis kedvencet szeretnénk otthonra, és azoknak, akik szeretik a friss, okos és szórakoztató rajzfilmeket.
A kis kedvencek titkos élete első előzetese olyan remekre sikerült, hogy ez lett az a film, amit a nyáron leginkább vártam, miközben attól féltem, hogy a trailerben már minden poént lelőttek, és nem maradt elég ötlet a végtermékre. Szerencsére nem ez történt, maradt ötlet, maradt poén, lett egy remek képi világgal leforgatott jó sztori, ami ugyan nem sokban újszerű, de elég fordulatos és eredeti ahhoz, hogy az első perctől az utolsóig élvezetes legyen. És azt is megtudjuk, mit csinálnak háziállataink, ha munkába megyünk. Például metált hallgatnak. 
Max, a tarka színű, apró termetű keverék remekül elvan gazdájával, csak az az idő telik lassan, amikor az dolgozni megy, de közben társasági életet él a környező lakások más állataival, kutyákkal, macskákkal, papagájokkal és tengerimalacokkal. Ez a békés élet borul fel, amikor a gazdi hazahoz egy böhöm nagy másik kutyát, aki kezdi kitúrni hősünket a jó kis lakásból, sőt, meg is szabadulna tőle a parkban, ám a sintérek keresztülhúzzák a számításait. A gyepmesterek fogságából egy fehér kommandós nyuszi szabadítja ki őket, aki olyan profi és elszánt, mint a Madagaszkár pingvinjei, és aki lázadást szervez az emberek ellen.
Max és barátja pedig egyre csak menekül, át New Yorkon, a háztetőktől a csatornákig, ami rengeteg izgalom és még több humor forrása, a Yarrow Cheney-Chris Renaud rendezőpáros nem riad vissza egy kis ijesztegetéstől sem. Az óhatatlanul a Gyalog-galoppot idéző veszett nyúl és társainak földalatti főhadiszállása elég ijesztő lehet egy kisgyereknek- a film 6-os korhatárkarikát kapott - , de A kis kedvencek ... nem csak ebben merész. Nem emlékszem rá, hogy a Toy Story és folytatásai óta nem láttam volna képileg ennyire szórakoztató és eredeti rajzfilmet. Már azok a jelenetek is, ahol hőseink mindössze eljutnak A pontól B pontba több és meglepőbb poént tartalmaz, mint a legtöbb idén bemutatott többi rajzfilm teljes játékideje.
Nem kell kapásból elájulni a filmtől, aminek olyan nagy mélysége nincsen és a karakterek sem annyira árnyaltak vagy egyediek, leszámítva persze a tetovált disznót, mert olyat még nem láttam – ami különben nem is feltétlen elvárás ebben a műfajban - de ritkán jön össze ennyire könnyedén szórakoztató darab, amiben egyáltalán nincsen üresjárat és aminek minden mozzanata friss és vidám. És ne feledjük, gyakran a könnyed szórakoztatásban van a legtöbb munka és odafigyelés! Arra persze még mindig kíváncsi vagyok, mit csinál és mire gondol az én lustán fekvő kutyám, ha elmegyek otthonról: néha ugyanis eltűnik valami vagy néhány tárgy más helyre kerül.
Értékelés: 9/10
