Jack Sparrow intellektuális énje feltölti magát az internetre. Rendezte Christopher Nolan operatőre, írták világháló-ellenző humanisták, életben tartja a naivitás és a küldetéstudat – aki meg megnézi, nagyjából megállás nélkül a fejét ingatja, miközben serényen frissítgeti a tűrőképességét.
Kivétel megerősítése?
Amíg élünk, remélünk, mondogatjuk ezt magunknak sokan és sokat. Most azért mondogattuk, mert hiába tudtuk, hogy tíz zseniális operatőrből jó, ha kettő rendezett eddig igazán filmszerű filmet (nézhetőt is csak kevesen), mégis, ha az Eredet Oscar-díjas fényképésze előáll első dirigálásával, minimum kíváncsiak vagyunk rá. Ráadásul Wally Pfister mintha egy eddig el nem készült Nolan-műnek állt volna neki az alkotótárs produceri segedelmével. Hívószavaink: ember és technika, tudomány és romantika, melodráma, izgalmak és világmegváltás. Na meg Johnny Depp. Lehetőség, az volt a Transzcendensben, na.
HIBA: Az oldal nem tölthető be
Csak hát. Bizonyos értelemben már az első perctől reménytelen az egész. De mégis nézzük, tulajdonképpen az utolsó pillanatokig reménykedve, s végül utólag se bánjuk meg. Na de miért? Mert ott van Depp, ott van Morgan Freeman, ott van Rebeca Hall, meg ott van Cillian Murphy is. S ott vannak kicsit a bármennyire közhelyes, de igencsak létező kérdéseink is, tényleg ott vannak, hogy ne lennének? Tényleg felfalhat minket ez az egész tömegkommunikációs, mesterséges intelligenciás izé? Az érzelmeinket vajon bele tudjuk majd táplálni egy géppe? És egyébként is: lehetne ennek egyáltalán hepi endje? De sajnos ezeket igazából magunktól kérdezgetjük a játékidő alatt, mert a film válaszai finoman szólva is röhejesek. És az a szép, hogy nem is kell komolyabban érteni a szóban forgó területekhez. Szimplán ösztönből annak érezzük.
Kérjük, telepítse a következőt
Külcsínre naná, hogy nem lenne nagy baj a Transzcendenssel, ja kérem, egy operatőr rendezte, szépen is néznénk ki, ha csúnyán néznénk ki. De tanulságosan bizonyítja újra: egy jó műfaji filmhez bizony nem elég, ha stílusos a fényképezés. Lehet zseniális érzékkel festeni a fényt, ha nincs, amit igazán megvilágíthat. Pfister így csak annyit képes elérni, hogy nem rohanunk haza pánikszerűen Facebookozni: megvárjuk mi lesz ebből. Mégha tudjuk is, hogy nagyjából majdnem semmi. Legfőbb bűne hát, hogy pocsék a forgatókönyve. Amit hosszan kellene magyarázni, azon átsiklik (tán mert fogalma sincs, hogyan fejtegesse tovább), ami meg kicsit sem érdekes, vagy éppen nevetséges, azt hosszan hangsúlyozza, túlmutatja és magyarázza, kínos felületességgel, mesebeli demagógiával. Így a végére az marad, hogy internet, mesterséges intelligencia: fúj! Vagy az, hogy ne fúj, csak óvatosan. Na de ez az, kedves Wally Pfister.
Könyörgöm, hogyan óvatosan?
Kinek ajánljuk?
- Akik utálják az internetet.
- Akik szeretnek sok számítógépet nézegetni egyetlen gépházban.
- Akik szerint a szerelem a Skynetet is legyőzné.
Kinek nem?
- Akik szerint egy filmnek nem árt, ha jó a forgatókönyve.
- Akiket dühít, hogy Johnny Depp egyre rosszabbul választ szerepet.
- Akik szerint Christoper Nolan-filmeket rendezzen csak Christopher Nolan.
5-6/10
