Rowan Atkinson akkor is Mr. Bean, ha éppen nem az. Játszott már kosztümös filmben, sőt valami amerikai karriertörténetben mintha ő lett volna a negatív hős, egy szemét komikus, de esze ágában sem volt - vagy ha volt, nem engedték neki -, hogy ne a megszokott és bevált karaktert hozza.
Aztán pár évvel ezelőtt elkészült a Mr. Bean moziváltozata, és csalódást okozott. Leginkább azért, mert Atkinsonnak meg kellett szólalnia, de szöveges poénjai a fasorban sem voltak a méltán klasszikussá vált szkeccsek helyzetgyakorlataihoz képest. Viszont sokkal nagyobb pénzszagot árasztott a dolog, mint a korábbi dolgozatok, Mr. Bean még reklámfigurává is vált, egy filmet (nyersanyagot) hirdetett életnagyságban a szaküzletek előtt. Kedvencünket felszippantotta a hollywoodi szórakoztatóipar.
Amiből, ugye, nem lehet kiszállni.
És mi más is lehetne a folytatás, legyen Atkinson James Bond. Most Johnny Englishnek nevezik, ez azonban senkit ne tévesszen meg, vegytisztán - a mozista - Mr. Beant alakítja, egy rutinos idiótát, aki végül megmenti Angliát.
Nem mondom, hogy nincs okunk időnként röhögésre, sőt a film profi, nagypályás produkció, de legfeljebb a Csupasz pisztoly-filmeknek lehet versenytársa. Lesír róla, hogy az amerikai piacra készült. Azt pedig jól tudjuk, hogy a tengerentúlon sokkal hálásabb a közönség: ha a főhősnek háromszor mond csütörtököt a pisztolya, ők harmadszorra is önfeledten kacagnak.
