A szkeccsfilm az elmúlt években felkapott lett Magyarországon, ezt bizonyítja a Magyarország, 2011, majd a rákövetkező évre elkészült East Side Stories Bollók Csaba, Hajdú Szabolcs, Török Ferenc és Bodzsár Márk rövidjeivel. Tavaly mutatkoztak be a Filmművészeti Egyetem végzős rendezői a Nekem Budapesttel, idén pedig a Couch Surf jött el a mozikba – annyi különbséggel az előző filmekhez képest, hogy ebben minden kisfilmet egyetlen rendező, Dyga Zsombor jegyez.
Ahogy a legtöbb szkeccsfilm esetében, úgy a Couch Surfre is igaz, hogy nem minden kisfilm ugyanolyan erősségű. A tíz történetből ugyan több volt, ami tetszett, mint ami nem, de csak kevésnél éreztem, hogy izgalmas, újszerű, és még csattanóra is futotta. A történeteket a címbeli kanapé jelenléte köti össze – ami a legtöbbször dramaturgiai funkció híján, csupán mint rendeltetésszerűen használt ülőalkalmatosság van jelen.
A legkiemelkedőbb alkotás a Dramaturgia című fejezet lett. A Gyabronka József-Takátsy Péter duó közreműködésével életre keltett történetből kiderül, hogy dramaturgokat foglalkoztatnak annak érdekében, hogy a kor elvárásainak megfelelően egy kicsit mindent átírjanak. Az állásra jelentkező Takátsy például arra a legbüszkébb, hogy az újra kiadott József Attila összesbe 234-szer javította ki a „nem megfelelő” részeket. Pechjére saját élete tökéletesen drámamentes, ezért első feladataként olyan önéletrajzot kell produkálnia, hogy potyogjanak a könnyek, ha valaki kézbe veszi. A szórakoztató köntösbe csomagolt történet esetén pontosan betájolható, hogy melyik kort idézi meg, újszerűsége mégis vitathatatlan.
A jobban sikerült fejezetekhez tartozik még a Pokol kapuja, ami szó szerint a címbéli helyen játszódik. A vicces alaptörténet, valamint Balsai Mónika, Anger Zsolt és Tamási Zoltán pazar játéka miatt marad emlékezetes ez az epizód. A komolyabb darabok közé sorolható a Feketeözvegy, amely egyrészt kiválóan bánik a feszültségadagolással, másrészt öröm nézni a két hölgy tűpontos alakítását. Fullajtár Andrea hátborzongatóan jól hozza a megsértett matrónát, Törőcsik Franciska pedig remek partnerként szolgál e női erőfitogtatáshoz – Rába Roland felbukkanása már csak hab a tortán.
A Folt hátán folt című mini pszichothriller egy fordulatokban gazdag történet az őrület határán álló fiúról (Goitein Gergely), az őt zaklató „pecsétmanóról”, valamint a problémát kezelni igyekvő barátnőjéről (Bartsch Kata). A Terápiában Kocsis Gergely villantja meg szórakoztató oldalát, miközben arra készül, hogy hosszú évek után végre bosszút álljon a gyermekkorát tönkretevő, mára mélyen dekoltált pszichológussá felcseperedett Hámori Gabin.
A fentiekből is világos, hogy a színészválasztásban nincs hiba, és még meg sem említettem Kovács Lehelt, Elek Ferencet, Pető Katát, Tasnádi Bencét vagy Fehér Balázst (kivételt számomra csak az Új osztás című fejezetben felbukkanó Döbrösi Laura kevésbé meggyőző játéka jelentett). A kiváló színészi alakításoknak köszönhető, hogy azok a részek is működnek, amelyeknél a történet annyira nem erős. Ugyan Dyga Zsombor a Köntörfalakkal már bebizonyította, hogy nem jelent problémát számára az izgalom csöpögtetése egyetlen zárt térben, a Couch Surf esetén mégis pont az ő által írt fejezetek vettek le legkevésbé a lábamról.
Mellette Köbli Norbert és Mészöly Ágnes felelt a forgatókönyvekért. A legerősebb darabokat Köblinek köszönhetjük, ami várható is volt, olyan előzményekkel, mint A vizsga vagy A berni követ. Mészöly Ágnes csak egy önálló darabot tett hozzá a történethez: a Lecserélve című fejezet egy jól megírt kerek egész, ahol végre más funkciója is lesz a kanapénak, nem csak ücsörögnek rajta.
Örvendetes látni, hogy a Filmalap megkerülésével is készülhetnek magyar filmek, Dyga Zsomborék ugyanis 2011 óta forgatták a Couch Surföt teljesen magánpénzből. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy ugyan mind a tíz kis történetre egy nap forgatási idő jutott, a film mégis immár három éve készül. Elmondása szerint mindössze 1850 nézőt kell produkálniuk ahhoz, hogy a film legalább nullszaldós legyen – én pedig a film hibái ellenére is kívánom, hogy ennél sokkal többen üljenek be rá!
