Mivel a hagyományos film(al)zsánereket a tucatszámra gyártott hollywoodi filmtermékek lassan már végleg elhasználják, eljött a keresztezések korszaka.
Két zsáner, ha találkozik
Ha elfáradt egy filmzsáner, frissítsd fel egy másikkal! - hangzik a jelszó manapság Hollywoodban. Persze a módszer korántsem új, de az utóbbi években egyre gyakrabban nyúlnak hozzá, nyilván nem véletlenül: mindenki tudja, hogy az alapzsánerek iránt hatalmas a közönségigény (hisz minden generációnak szüksége van a maga meghatározó tinivígjátékára, krimijére, sci-fijére, satöbbi), csak a jól felfogott anyagi érdekek oda vezettek, hogy ma már tucatszámra készülnek a zsánerfilmek újabb és újabb példányai, az ötletek pedig elfogynak közben. Így történt ez a tinifilmekkel is, amelyből szinte minden évszakra jut 2-3 darab a mozikban, nem csoda, hogy lassan mindegyik ugyanolyan. A jónevű forgatókönyvíró Peter Steinfeld (Még egy kis pánik, Csak lazán!) vélhetően pont ezért döntött úgy, hogy keresztezi a zsánert a szintén nagy hagyományokkal rendelkező (és az Ocean's-filmek révén újra felettébb népszerű) kaszinórobbantós-csalós-átverős alműfajjal. Miért ne lehetnének ezúttal ifjú egyetemisták azok a szimpatikus gazfickók, akiknek annyira tudunk szorítani, hogy sikerüljön nekik az elegáns félmosollyal végrehajtott, agyafúrt trükk a mindig ellenszenves kaszinóvezetőkkel szemben? És tényleg: miért ne?
Sztori
Ben Campbell (Jim Sturgess) igazi jófiú: számára az egyetem legkevésbé sem az ivós-hányós koleszbulikról, még kevésbé a csajozásról szól, hanem arról, ami általában másoknak a legkevésbé: a tanulásról. Emiatt aztán minden jegye színötös, ám joggal érzi úgy a suli végén, hogy kimaradt valamiből. Ráadásul a célja mindezzel az, hogy felvegyék a jegyei miatt (tandíj nélkül) a Harvardra, mivel az anyagi körülményei cseppet sem mondhatók rózsásnak. Ezért is van hát, hogy a bulizás kimerül a szintén csajhiányos haverokkal megivott egy-egy sörben, és hogy kénytelen egy öltönyboltban húzni az igát a kevéske fizetésért. Így amikor a rendkívüli fejszámolói képességeit felfedező matekprofesszora (Kevin Spacey) be akarja szervezni őt egy huszonegyezéssel Las Vegasban kaszinót robbantó diákcsapatba, némi habozás után belevág, hiszen a(z elveivel ellenkező) buli megoldaná minden problémáját. Nemcsak az anyagiakat, de a magánéletieket is, mivel a csinos szőke évfolyamtárs (Kate Bosworth) is a csipetcsapat tagja. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, megy is a dolog szépen - az elején. Hősünk élete megváltozik, jönnek a sikerek minden téren, de ójaj! egy idő után már ő maga is megváltozik, plusz természetesen elkezd fenyegetni a lebukás réme is egy kitartó kaszinófigyelő biztonsági főnök (Laurence Fishburne) személyében.
Summa
Az eddig jórészt romantikus vígjátékokat rendező Robert Luketic (Nyerj egy randit Ted Hamiltonnal!, Anyád napja) sikerrel elegyítette a két zsánert filmjében, amiről ezen kívül viszont kevés igazán pozitív mondható el. Működik, az igaz, hétköznap este a tévében még akár egész jól el is lehetne szórakozni rajta, főleg mert úgyse maradnánk le semmiről, ha közben kimennénk pisilni, átkapcsolnánk a másik csatornára, hogy mennyi a meccs állása, vagy elkezdenénk vacsorát készíteni. A filmnézéshez való visszatérés után pár perccel ugyanis mindenképp kitalálnánk, mi történt közben, ebből következően azt is, hogy később mi fog következni. Ennél pedig azért lényegesen többet várnánk egy Kevin Spacey-filmtől...
Kinek ajánljuk?
- azoknak, akik szeretnek 21-ezni
- azoknak, akik szeretik a műfajkeveredést
- azoknak, akik túl sokat tanulnak az egyetemen
Kinek nem?
- azoknak, akik valami eredetit remélnek
- azoknak, akik nem szeretnek jó színészeket rossz szerepben látni
- azoknak, akik szerencsejáték-függők
6/10
