Kémkölykök

Robert Rodriguez régóta tervezgette, hogy egy nap majd egy valódi családi mozit tesz le az asztalra. Hát most letette. A Desperado és az Alkonyattól pirkadatig fenegyereke ezúttal vámpirok és útonállók helyett gyerekeket ereszt a nagyvilágra, méghozzá nem is akármilyeneket.

A gyermekek megjelenéséhez először persze felnőttekre van szükség. Itt van mindjárt Antonio Banderas, aki immáron harmadszor dolgozhatott Rodriguez irányitása alatt, s aki ezúttal a világ egyik legtitkosabb szuperkémjéből vedlett át gondos családfővé. Hitvesével, az egykor szintén titkosügynök Ingriddel (a csodaszép Carla Gugino) immáron kilenc esztendeje élnek boldog visszavonultságban, hogy minden idejüket két gyermeküknek, Carmennek és Juninak szentelhessék. Egy nap aztán Devlin, maga a nagyfőnök keresi meg őket, mert a világ legjobb, még aktiv ügynökeinek egymás után veszik nyoma, s már csak az egykori kémzsenik derithetnek fényt a rejtélyes eltünésekre. Ám kilenc év alatt még a legtehetségesebbek is berozsdásodhatnak kissé, igy aztán nem meglepő, hogy rögtön az akció elején túszul ejti őket Floop (a mindig zseniális Alan Cumming), az extrém tévésztár, aki robotgyermekekből álló hadseregével szeretné átvenni a hatalmat a világ felett.
A két elárvult gyermeknek pedig rá kell jönnie, hogy a kispolgároknak tartott szülők tulajdonképpen egyáltalán nem is kispolgáriak, s hirtelen nekik kell felnőniük a feladathoz, hogy kiszabaditsák fogságba esett őseiket.

Tény, hogy a film csalódást fog okozni minden Rodriguez rajongónak, aki azzal az elvárással ül le megnézni a Kémkölyköket, mintha mondjuk a Desperado következő felvonását várná. A jellegzetes gyors vágás megmaradt, ám a tartalom és a mondanivaló jócskán átértékelődött. Emberméretü hüvelykujjak, Dick Tracy sosemvolt korának gonosztevőit idéző exügynökök, na és Floop excentrikus világa mind-mind idegennek hathat egy Rodriguez filmben, ám ha félretesszük ezeket az elvárásokat, egy tisztességesen megcsinált ifjúsági kalandfilmet kapunk végeredményül. Az olyan aprócska meglepetések pedig, mint Teri Hatcher vagy Robert Patrick felbukkanása, valamint a Danny Elfman tollából származó betétdalok csak még élvezetesebbé teszik ezt a tinédzser James Bond-mesét. A legnagyobb poén azonban minden kétséget kizáróan az ügynökök főnökének, Devlinnek a megjelenése, akit Hollywood jelenlegi No.1 férfisztárja személyesít meg. Hogy kiről is van szó? Ennek kideritéséhez nem kell titkosügynökre, elég megtekinteni Robert Rodriguez legfrissebb alkotását.