Nem bagatellizálnánk el a dolgot: Bruce Willis zsarut játszik, és egy vagyont érő baseballkártyát is ellopnak tőle. Történik még, hogy egy spanyol ajkú szépség előkerül egy Mercedes hátsójából (a nagy kunszt persze a fordítottja lenne), a spanyol ajkú szépség dekoltázsából pedig egy feszület, ami valójában egy pendrive, ami nagyon kéne egy baseballütővel hadonászó rosszarcú gengszternek, akinek sok olyan kifejezés hagyja el a száját, melyeket a Hogyan beszéljünk rosszarcú gengszterül? című közismert tudományos munka előszavában is megtalálni. A gengszter és a baseballkártya kézrekerítése a tét, meg az, hogy Kevin Smith, New Jersey büszke szülötte, akinek otthon talán már szobrot is állítottak (Kevinnek, városunk szeretett fiának, a független amerikai film fenegyerekének - állította a Jay and Silent Bob Rajongói Kör és Hazafias Dalegylet), el tudja-e adni magát hollywoodi bérmutánsként. Mi az, hogy el, sőt, ha szorult egy kis vér a produceri pucákban, már le is szerződtették a Kígyók a fedélzeten V.-re, annyira megy ez neki. Már a film elején olyat virít, amitől minden Jerseyben hagyott függetlennek eláll a lélegzete: fentről fényképezi Manhattant, de tényleg, és utána rögtön megmutatja, hogy a nyolcvanas évek nem értek véget, mert ő simán kerít egy olyan vicces párost, amilyet azóta nem látott a világ, hogy Alonzo Mosely neve örökre összeforrt az akcióvígjátékkal. Ami azt illeti, kereshetett volna kicsit tovább is, hátha a poénok is megjöttek volna közben, mert így bemondásra kell elhinni a jófejséget.
